Medvehagyma leves főtt fürjtojással

A medvehagyma nem maradhat ki a repertoárból, íme egy levesrecept. Hosszas keresgélés után végül csak sikerült hozzájutnom egyik tavaszi kedvencemhez és akkor persze ezt ettük egyfolytában: salátába, rántottába, fűszervajba, levesként, de R. nem panaszkodott. Sőt, Zs. barátnőmmel medvehagymás quiche-t is sütöttünk az Édes & Keserű blog kitűnő receptje alapján, és hát éppen lenne még ötletem a felhasználására, ám e különleges hagymaféle konyhánkban betöltött tiszteletteli helyét ma átadja egy húsvéti spárgaszállítmánynak.

A fürjtojás ezúttal levesbetétként funkcionál és mivel a konyhai dolgaim nagy része még mindig dobozokban van, a levest ezúttal szimplán liszttel sűrítettem – nem ártott neki.



Medvehagyma leves főtt fürjtojással

1 csokor medvehagyma
4 gerezd fokhagyma, finomra vágva
2 l húsleves (vagy 2 l víz és 2 bio húsleveskocka)
2 ek liszt
2 ek olaj
2 dl tejszín
só, bors

feltétnek: főtt fürjtojás

A medvehagymát megmossuk, lecsepegtetjük, kezünkkel összefogva keresztben vékony csíkokra vágjuk. Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat és megpároljuk rajta a fokhagymát, majd fölengedjük a húslevessel (vagy a vízzel). Néhány percig forraljuk, majd hozzáadjuk a medvehagymát, ezzel együtt még 3-4 percig forraljuk. Közben összekerjük a lisztet a tejszínnel, óvatosan a leveshez adjuk és mégegyszer felforraljuk. Végül sózzuk, borsozzuk, főtt fürjtojással tálaljuk.

Juhtúrós - medvehagymás lepény

Gyere, együnk egy kis dianás kockacukrot… csinálunk a kockákból tornyot a kredencen, csak rakd egyiket a másikra, jó, ennyi elég lesz, öntsd le a dianával, vegyél, ugye milyen jól hűsít? Hát azt elmeséltem-e már, hogy Nagyapáddal hogy ismerkedtem meg? Nem? Hát én nagyon fiatal voltam, még belegondolni is rémes, hogy mennyire fiatal és éppen a könyvtárba mentem, Jókai regényét vettem ki, aminek az a címe, hogy És mégis mozog a Föld, éppen a sorban állok, amikor egyszer csak azt mondja valaki a hátam mögött, hogy „Na de kisasszony, nem lesz az túlságosan nehéz magának?” Hátrafordulok, ott áll nagyapád, én meg büszkén mondtam neki, hogy „Nekem?! Ugyan! Én kérem ettől már sokkal nehezebbeket is olvastam, hát így kezdődött….” Nagyanyám szeretett mesélni, talán még jobban is, mint főzni, bár a tipikus palóc ételek elkészítésében kilencvennyolc év alatt meglehetős rutinra tett szert. Krumpli lángos, hagymás puliszka, káposztás haluska, apám számára ezek varázsszavak voltak, ami pedig a süteményeket illeti, nos tudományát leginkább az olyan alap darabok folyamatos tökéletesítésével fejlesztette, mint a cseresznyés, vagy meggyes pite, a szalagos fánk, meg a lekváros bukta. A pogácsák mellett volt azonban két olyan sós süteménye, aminek az ízvilága már gyerekkoromban megigézett. Általában ünnepekkor küldte a krumplis és a kapros-juhtúrós lepényt, mindig el is fogyott hamar, pedig mindkettő meglehetősen markáns jegyekkel bír. Utóbbi például elképesztő mennyiségű juhtúróval készül és hát kaporból sem kevés kell bele, persze ettől olyan izgalmas, én most mégis lecseréltem a kaprot medvehagymára. Édes süteményekhez szokott szájnak bizonyára szokatlan kissé, de szerintem éppen ezért jó kaland! Juhtúrós-medvehagymás lepény

Hozzávalók (kb. 28 db): A tésztához: 30 dkg liszt 18 dkg vaj csipetnyi só 2 tojás sárgája 1 dl tejföl A töltelékhez: 70 dkg juhtúró 6 dkg vaj két tojás só, bors fél csomag medvehagyma A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra. A hozzávalókból közepesen lágy tésztát gyúrunk, ujjnyi vastagon kinyújtjuk és egy 36x26 cm-es tepsibe tesszük, a tészta széleit a tepsi falához hajtjuk. A tésztát letakarjuk sütőpapírral,arra babnehezéket teszünk és tíz percig sütjük a sütőben, közben összekeverjük a töltelék hozzávalóit: a juhtúrót, a vajat, a két tojás sárgáját, egy csipetnyi sót és a vékony csíkokra vágott medvehagymát (a szárait előzetesen levágjuk). Fehérborssal ízesítjük. A tojások fehérjét kemény habbá verjük és beleforgatjuk a keverékbe, majd a töltelékkel megtöltjük a tésztát és 25-30 perc alatt megsütjük.