Megmérgeztek egy orosz kémet, STOP. Húsvéti üdvözlet Salisbury-ből.

Van az úgy, hogy nincs mit írni, vagy hogy éppen fontosabb az életet élni, feltölteni az elemeket és elgondolkodni magadon, az életeden, hogy aztán romjaidból főnixmadárként újraéledj és ismét rátalálj az egyensúlyra és a benned áramló kreativitásra. Ez is egyfajta feltámadás, lelki vonatkozásban. Mi emberek, sok mindenre képesek vagyunk, sokkal többre, mint gondolnánk..

Hosszú tél volt ez és lomha, mintha soha nem akarna véget érni, ráadásul annyi hó esett itt Angliában,  amennyit évek óta nem láttak errefelé. Én örültem neki. Néhány hete már itt is elkezdte szárnyait bontogatni a tavasz, majd újra leesett a hó és ki sem mozdult a városi nép napokig a házakból.

Aztán meg azért nem, mert a Novichokkal megmérgezték Sergei Skripalt, meg a lányát. Igen, igen, ez a város Salisbury, ott a háttérben a katedrális tornya. Erről mostmár mindenki tudja, hogy hol van a térképen, ha a Magna Carta esetleg kimaradt volna történelem órán, mert az valahogy nem ilyen szaftos sztori. Egyébként pedig számomra az is legalább ennyire érthetetlen, hogyan tudtak anno egy ekkora katedrálist a semmi közepén felépíteni.Tény viszont, hogy az utóbbi időben napról napra egyre több fotós, riporter és rendőr lett a városban, sőt Theresa May is eljött,  és éjjel-nappal helikopter körözött a levegőben a város felett.

A hotel, ahol dolgozom, kvázi rendőr főhadiszállássá avanzsált, így mi aztán biztonságban voltunk, na nem mintha egy percig is aggódtam volna amiatt, hogy idegméreg került a levegőbe. Mivel jógázom, ez az esemény egyrészt sajnálatos, rejtélyes, elképesztő sztori, másrészt pedig tökéletes alkalom arra, hogy minden hír és egyéb környezeti tényező, útlezárás, rendőrök, városban tartózkodó esetleges kémek, szirénázó autók ellenére gyakoroljam a félelemnélküliséget. A félelemteliséget is gyakorolhattam volna éppen, de azt egyrészt már meguntam, másrészt pedig  a helyzet ahhoz túlságosan reális volt.

Most már napok óta csak az eső esik, a fák virágoznak, rendőrből is egyre kevesebb van, lassan visszaáll minden a régi kerékvágásba, Julia Skripal pedig talán felépül..

Azért ragadtam újra billentyűzetet, hogy a blogot megújult szemlélettel újraindítsam. Fél év Angliában, de valószínűleg bármilyen idegen hely garantáltan változtat rajtad, rajtam is változtatott, ezért is.

Meg azért is, mert a mindfulness, vagyis a  tudatos jelenlét számomra  életforma.  Úgy futok, sétálok, hogy közben nézelődöm, töltekezem, fényképezek.Ezt is szeretném megosztani veletek.

A természet itt Wiltshire-ben gyönyörű. Nem mindenhol és főleg nem mindig lesznek receptek, vagy nem feltétlenül konkrét receptek, sokkal inkább intuitív ételkészítés sok zöldséggel kb. így, Húsvéti sonka helyett:

Ázsiai stílusú zöldséges tészta

Egy vöröshagymát és 3 fej fokhagymát dinsztelj meg olíva olajon, add hozzá a battonázsra vágott sárgarépát és a felszeletelt kelbimbót, sóval, borssal fűszerezd, önts hozzá bőven szójaszószt, keverj bele egy kis mézet, add hozzá a közben megfőzött rizstésztát, facsarj rá egy kis citromot és forgasd össze. A zöldség maradjon ropogós!

Füstölt lazacos rizstészta, ázsiai roppanós zöldségekkel

Mostanában csak futunk és futunk, meg jógázunk, meg termálfürdőzünk. Már januárban is volt, hogy odakint róttuk a kilométereket. Pár nap kihagyás után elkezdem érezni a lábamban, meg az összes végtagomban, hogy futni kell. Ennek ellenére hajlamos vagyok lebeszélni róla magamat...hát igen. Általában ekkor hív Anita, hogy menjünk. Szerencsére ez számára is belső kényszer. Futás közben általában fotózok is ezt-azt. A természetet. Egyszer csak meglátok valamit, nem kell nagy dolgokra gondolni: pl. egy érdekes fény a vízen, vagy egy szép naplemente, virágok, fák... és akkor ...katt! Egy ismerősömnél láttam, hogy ő is ugyanezt csinálja, szóval korántsem nem vagyok egyedül a hobbimmal.

Reggelente most itthon jógázom, egy héten két-három alkalommal pedig délutánonként is Katival és Natival. A jógában sokat számít az oktatók támogató, segítő hozzáállása. És persze az egyéni gyakorlás is. Szeretem, amikor az ászanákat összekötjük a légzéssel és hogy mostanában olyan dolgokat tudok megcsinálni, amit eddig még nem. Valamelyik nap először sikerült a fejenállás. Aznap elég sokat álltam fejen, annyira megörültem a sikerélménynek. És a zöldséges étrendet is tovább folytatom, sőt, egyre inkább. Most egy kis luxust is csempésztem bele. Édes Szamorodnival az egész valahogy khmmm...meglepően jó.



Füstölt lazacos rizstészta, ázsiai roppanós zöldségekkel

Hozzávalók 2 személyre:
2 gombolyag rizstészta
5 dkg füstölt lazac
1 kisebb cukkini
4 kicsi sárgarépa
brokkoli csíra
4-5 szál újhagyma
kb. 3 cm gyömbér
5 gerezd fokhagyma
2 ek chili szósz
só, bors

az öntethez:
3 ek szójaszósz
1 ek halszósz
olíva olaj
1 lime leve
2 ek barna cukor

 A rizstésztát 4-5 perc alatt megfőzöm, közben elkészítem a zöldségeket: a fokhagymát megtisztítom, megroppantom, a gyömbért úgy szintén és kevés olíva olajon odateszem dinsztelődni. A zöldhagymát megtisztítom és kicsi karikákra vágom. A cukkinit és a sárgarépát batton-ra vágom, a füstölt lazacot csíkokra. Amikor a fokhagyma és a gyömbér kicsit megpirult, kiveszem őket a serpenyőből, kidobom. A fűszeres olajra ráteszem a zöldhagymát, a sárgarépát, a cukkinit, ráöntöm az öntet felét, adok hozzá chili szószt és sűrűn kevergetve nagyobb lángon roppanósra sütöm.A tésztát leszűröm, félreteszem, hogy teljesen lecsöpögjön belőle a víz, majd egy edénybe teszem. Amikor a zöldség megsült, ráhalmozom a tészta tetejére, arra pedig a füstölt lazacot, mellé a brokkoli csírát, meglocsolom a maradék öntettel.  Haladók szórhatnak rá pirított mogyorót.

Nem kell mindig kaviár - fűszeres sült sárgarépa és kelbimbó, lágytojással

Nincs teljesen húsmentes időszakom, mert néha ráfanyalodom egy-egy szalámira, serrano sonkára, vagy mangalica szalonnára (igen, szalonnára) de a nagyobb sült húsok most valahogy nem kellenek. Hogy a téli túlterheltségből akar-e magához térni a szervezetem,vagy csak becsatlakozik valami kozmikus vegetáriánus tudathoz, azt nem tudom, de hagyom hogy vezessen.

Nem erőltetem a böjtöt, inkább csak tudatosabban eszem sok gyümölcsöt és zöldséget. Kivétel persze akad: egy társaságban a múltkor Fűszeres Eszter sütött marhahúst szép medium rare-re, abból beebédeltem, következetességről tehát szó sincs e téren.

Egyidejűleg  mostanában rácsodálkozom, hogy mennyire egyoldalúan is tudok táplálkozni, a zöldségfogyasztásom sokszor kimerül a paradicsom, kígyóuborka, rukkola, olajbogyó kombóban, pedig micsoda ízkavalkád rejlik a zöldségekben, főleg ha ráerősítünk. Két, különböző ízvilágú zöldség jól kiegészíti egymást, a távolkeleti konyha sokoldalú fűszerei pedig új dimenziókat nyitnak a konyhában.
Itt van például a  kelbimbó,ami kicsit kesernyés, meg a sárgarépa, ami meg édes, mindkettőnek a saját jó oldalát erősítettem. A sárgarépát gyömbérrel és naranccsal - ahogy Katherine-től tanultam - a kelbimbót pedig szezámolajjal és szójaszósszal.

Fűszeres sült sárgarépa és kelbimbó lágytojással

Hozzávalók 2 személyre:
6 db új sárgarépa
14 db kelbimbó
4 tojás
szezámolaj
olíva olaj
1 csokor csokor újhagyma
kb. 5 cmes darab reszelt gyömbér
só, fehérbors
narancslé
szójaszósz
teljes kiőrlésű rozskenyér

A sárgarépát megtisztítom, hosszában kettévágom és kb. 5 cm hosszú darabokra vágom. A kelbimbót is megtisztítom a felső, esetlegesen fonnyadt leveleitől, levágom róla a szárak alsó részét. Olíva olajra ráteszem a gyömbért és a sárgarépát, löttyintek hozzá egy kis narancslét, adok hozzá egy kis sót és fehérborsot, gyakran kavargatva pirítom, hogy még roppanós maradjon. Megfőzöm a lágytojásokat, közben a kelbimbót és az újhagymát finoman sózom és szintén olíva olajon sütöm egy másik edényben,adok hozzá szezámolajat is. Pirítóst készítek, a kelbimbóra kevés szójaszószt locsolok, a lágytojással kínálom.

Sárgarépás-narancsos pohárkrém-nass mascarponeval

A napokban éppen olyan az időjárás, mintha már itt lenne a tél vége. Hét, tíz fok, néha szikrázó napsütéssel. Már a futás is sokkal jobban esik odakint, mint egy terembeli futópadon.A szomszéd néni szerint meglesz még ennek az időnek a böjtje, mert olyan azért még sincs, hogy télen ne legyen tél, pedig hát tél az volt, csak hát hóból kevés, eddig. Távol álljon tőlem persze, hogy hó után reklamáljak, mindannyian éppen eléggé vágyjuk már a tavaszt, hogy végre több időt tölthessünk a szabadban. Hamarosan friss és zamatos gyümölcsök landolnak a tányérunkon és addig is,amíg mindez megvalósul, a beraktározott citrusféléket és aszaltgyümölcsöket bátran és kreatívan használhatjuk desszertekhez, akár olyan zöldségféléket is hozzáadva, mint a sárgarépa. Évi barátnőmtől jött a sárgarépa desszertbe való alkalmazásának ötlete, mert valami elképesztő finom kakaós répatortát készít, ebből tud marcipánbevonatosat és még feketeerdő tortát is és mindegyik szuperkönnyű. Ez itt pohárdesszert, amit 5 perc összeütni és kiváló kanalaznivaló esti olvasgatáshoz, filmnézéshez stb.

Sárgarépás-narancsos pohárkrém mascarponeval

Hozzávalók (2 főre):

125 gr mascarpone
1 közepes sárgarépa
1 nagyobb narancs
1 tojássárgája
2 ek nádcukor
3 tk kakaó
10 db babapiskóta
1 maréknyi áfonya

A narancsot alaposan megmossuk melegvíz alatt és lereszeljük a héját. A sárgarépát szintén lereszeljük. A mascarponet elkeverjük a tojássárgájával, a cukorral, a kakaóval , lereszelt narancshéjjal és a sárgarépával. A narancsgerezdeket elrendezzük  a poharak alján. A narancsra halmozzuk a krémet, ebbe beleállítjuk a babapiskótákat, közéjük áfonyaszemeket szórunk.Néhány órára hűtőbe tesszük, akkor fogyasztható, amikor a krém már megdermedt.

Milyen bort igyunk hozzá? Édes tokajit, citrusos aromájú késői szüretet, vagy fiatal, gyümölcsös aszút.

Gyömbéres sárgarépa krémleves

Lehet odakint bármennyire hideg, ha idebent már jó kis fűszeres leves melengeti a testünket, nem igaz? A sárgarépa krémleves azért is jó választás, mert a főtt zöldség édeskés íze felér egy fél tábla csokoládéval anélkül, hogy aztán lelkiismeret furdalásunk lenne a túlzott édességbevitel miatt, s ha még egy kis gyömbérrel is fűszerezzük, akkor nemcsak a misztikus távol-keletet idézzük meg, hanem az immunrendszerünk épségéről is duplán gondoskodunk.

A sárgarépa a mindennapok zöldsége, mégis nagyon keveset tudunk róla, eredete még a botanikusok számára is rejtély.

A hivatalos álláspont szerint a mai, ehető karotta őse valószínűleg Afganisztánból ered. Az 5000 évvel ezelőtt vadon termő, lila, vagy sárga színű, kicsi, keserű, vadon termő gyökér mutációját már a görögök és a rómaiak is termesztették, étkezésen kívül elsősorban gyógyászati célokra használták: Hippokratész például a jó egészséget megőrző levest kreált sárgarépából petrezselyemgyökér, zeller és póréhagyma hozzáadásával. A sárgarépáról ezen kívül azt is tartották, hogy aki eszik belőle, az menthetetlenül szerelemre lobban.

Ezekben az időkben a sárgarépát még különböző neveken emlegették: ie. 2. században Galen görög fizikus és filozófus Daucus néven különbözteti meg a petrezselyemgyökértől. A Carota név Athenaeus görög nyelvész római írásaiban jelenik meg elsőként. A római birodalom bukása után a sárgarépa eltűnt a hétköznapokból, a növényt egészen a XI. századig nem ismerték Európában, ekkor az araboknak köszönhetően ismét terjedni kezdett, a XIII. században pedig már Kínában, Japánban és Indiában is termesztik (ma Kína adja a világ sárgarépatermésének 35 százalékát).

A ma általunk is ismert, édes, narancssárga színű répát a XVI. században a holland udvar kertészei fejlesztették ki a sárga és bíbor verziók keresztezésével, amit aztán utazók vittek magukkal világszerte, többek között I. Erzsébet angol királynő udvarába is, ahol hamarosan nemcsak ételként, de divatcikként is elterjedt: a hölgyek például dekorációként viselték ruhákon és kalapokon, az esős évszakban a répa élénk zöldje helyettesítette a színes tolldíszeket.

Rendhagyó divatbemutató helyett ajánlom az alábbi, sárgarépából készített krémleveseket, ezekkel is garantáltan mosolyt csalunk majd az arcokra:

Édes, gyömbéres sárgarépa krémleves

Hozzávalók (4 fő részére):

1 kg sárgarépa
2 kicsi vöröshagyma
5 cm x 2 cm friss gyömbér
2 ek olívaolaj
csipetnyi só, bors
1 liter tej
1 dl száraz, tokaji furmint

A sárgarépát és a vöröshagymát megtisztítjuk, előbbit felkarikázzuk, utóbbit finomra vágjuk, a gyömbért megtisztítjuk és lereszeljük. A hagymát kb. 10 percig puhítjuk az olívaolajon anélkül, hogy megbarnulna (alacsony hőfokon), majd hozzáadjuk a sárgarépát és a reszelt gyömbért, felöntjük a tejjel és a borral, 25 percig főzzük.

Egy botmixerrel turmixoljuk a megfőtt zöldséget, egy szitán átpasszírozzuk (ha turbo fokozatra kapcsolunk, akkor ez a lépés akár el is hagyható) csak csipetnyi sót teszünk bele és egy kevés frissen őrölt borsot, hogy a leves édeskés ízvilága érvényesüljön.

Gyömbéres sárgarépa krémleves

Hozzávalók (4 fő részére):

1 kg sárgarépa
1 póréhagyma
3 cm x 2 cm friss gyömbér
2 ek olívaolaj
só, frissen őrölt bors és szerecsendió
1 liter szárnyas alaplé
1 dl tejszín
tálaláshoz: korianderlevél apróra vágva (vagy petrezselyem)

A sárgarépát és a póréhagymát megtisztítjuk és felkarikázzuk, a gyömbért megtisztítjuk és lereszeljük. A hagymát megpirítjuk a felforrósított olívaolajon, hozzáadjuk a sárgarépát, a reszelt gyömbért, felöntjük az alaplével és 20 percig főzzük.

Egy botmixerrel turmixoljuk, hozzáadjuk a tejszínt, ha kell (mert az alaplé önmagában is sós), sózzuk-borsozzuk, frissen reszelt szerecsendióval fűszerezzük, majd visszatesszük a tűzhelyre és addig főzzük, amíg egyet rottyan.

Apróra vágott korianderlevéllel tálaljuk.