Bodzás túrópuding

- avagy biciklivel Szentendrén

A biciklizés szintén gyerekkorom óta tartó szerelem. Emlékszem, amint úgy ötévesen az utcánkban dülöngélek az első kétkerekűmmel, egy sötétzöld orosz csodával, apám a ház előtt áll és messziről instruál, hogy s, mint egyensúlyozzak. Aztán általános iskolában kaptam egy kempingbiciklit, amivel egy szempillantás alatt a szomszéd utcában lakó barátnőmnél teremtem, vagy csak átugrottam a pajtásokhoz a lakótelepre, hétköznap bringával jártam vásárolni, hétvégén pedig a városban tekeregtem. Az igazi élmény azonban az volt, amikor kaptam egy ma már retrónak számító Csepel versenykerékpárt és ezzel végre tényleg rendesen körbejárhattam a környéket, a környező falvakat és erdőket, sőt, egy barátnőmmel eltekertem egészen Szilvásváradig. A mai napig nagy becsben tartom a régi biciklimet és ha hazautazom, ma is szívesen megteszem vele a szokásos köröket a város körül. Megnézem az erdő mélyén tükörként csillogó halastót, erdőn és mezőn át hamarosan legelésző lovak, csaholó kutyák mellett száguldok, s közben mintha csak filmet vetítenének, mellettem szalad a táj.

Budapesten is jó biciklizni, például a Duna-parton, a neoklasszicista házak díszletében, szemkápráztatóan szép ez a város, de azért a városból kimenni a zöldbe egész más élmény. Hétfőn a barátnőim Szentendrére kirándultak, hívtak, jó, én akkor biciklivel megyek, majd ott találkozunk. Útközben megállapítottam, hogy…

igen sokan kaptak kedvet a kerékpározáshoz:

a pipacsok tűzpiros pöttyökként világítanak a zöld fűben:

tenyérnyi, hófehér csipketerítők ringanak a fákon:


néhol óriások próbálnak csapatostól átkelni a vízen:


nyilván azért, hogy magukkal vigyék elvarázsolt társaikat...

Szerencsére a barátnőim bevártak a városban, amíg mindezt dokumentáltam.


A hömpölygő tömeg ellenére bóklásztunk egy keveset a városban (itt még sárkány is van, Aranysárkány, az erőlevese messze földön híres, mi most kihagytuk, de egyébként Aranysárkány Vendéglő, Alkotmány utca 1/A )

megcsodáltuk Zágó Judit színes üvegékszereit (na jó, vásároltunk is)


aztán elkísértem a lányokat egy darabig és immár nélkülük megnéztem Csíkszentmihályi Róbert kiállítását a Művészetmalomban. Az emberi tulajdonságokkal felruházott, légies állatszobrok esendőségükben nem csak bájosak, de örökérvényű, univerzális igazságokat tárnak a látogatók elé az emberi jellemek sokféleségéről és persze tükröt tartanak. A kiállítás ehét végéig (május 30-ig) tart nyitva.

Hazafelé aztán szedtem némi bodzát és túrópudingot készítettem ...volna, de valami egész más lett belőle, ezért egész héten kerestem a megoldást és végre megvan. Tavaly ettem egy felejthetetlen bodzás túrópudingot a Kistücsökben és azóta szerettem volna valami hasonlót készíteni, az összetevőket persze csak tippeltem. Ez a mostani puding, másodszori kísérletem eredménye és nagyon büszke vagyok rá: bájos, könnyű és hihetetlenül finom. A ricotta sajt/túró kérdést most az utóbbi javára döntöttem el, legalábbis az elnevezést illetően.

Bodzás túrópuding

Hozzávalók (4-5 crème brulée-s tálkához)

12 dkg ricotta (a 250 gr-os kiszerelésű, kerekdobozos verzióból)

2 dl habtejszín

2 dl 2,8 %-os zsírtartalmú házi tej
50 gr porcukor
3 lapzselatin

1 tk vanília kivonat
4 kisebb bodzavirág

Egy tálba hideg vizet engedünk, a bodzavirágokat száruknál fogva néhányszor belemártogatjuk, ezzel eltávolítjuk róluk a szennyeződéseket, ezután a virágokat papírtörlőre fektetjük, ez felitatja róluk a fölösleges vizet. Ezután hüvelyk és mutatóujjunkkal letépkedjük a virágokat (a legvékonyabb, zöld szárról is), ha néhány vékony zöld száracska benne marad, az nem ügy, de azért a biiztonság kedvéért nézzük át a már letépett virágokat, nem került-e bele valamilyen szennyeződés, elszáradt virág, esetleg levéltetű.

Egy edényben kevergetve forráspontig hevítjük a tejszínt, a tejet és a porcukrot, hozzáadjuk a teáskanálnyi vaníliakivonatot, majd az edényt levesszük a tűzről és hűlni hagyjuk a keveréket.

A zselatinlapokat öt percre hideg vízbe áztatjuk, aztán kivesszük a vízből és egy tányérra fektetve alaposan kinyomkodjuk belőlük a vizet. Egy kisebb edényben 2 evőkanál víz hozzáadásával nagyon lassú tűzön, kevergetve felolvasztjuk és hagyjuk langyosra hűlni, de csak annyira, hogy még éppen folyékony halmazállapotú legyen. Ha túlhűlt, bármikor újra folyékonnyá tehetjük lassú tűzön kevergetve, de mindig meg kell várni, míg langyosra hűl.

Amikor már nem olyan forró, de még meleg a tejes keverék, hozzáadjuk a ricottát, majd a még folyékony, de már dermedő-félben lévő zselatint és alaposan elkeverjük, majd hozzáadjuk a virágokat is, újból elkeverjük. A keveréket ezután crème brulée tálkákba töltjük és egy éjszakára, vagy kb. 8 órára a hűtőbe tesszük, tálaláskor a formák alját forró vízbe mártva könnyen kicsusszannak a formából (én a fotózáshoz lefagyasztottam...brrrrr)

Túrótorta sült bazsalikomlevéllel és pisztáciával

Bizonyára te is ismersz olyan embereket, akikből csak úgy sugárzik a derű és a játékosság. Zs. barátnőm például ilyen, átragyogja a barátai és a családja iránti odaadás, jókat és szívből lehet vele nevetni, kiváló fesztiválpartner és annyira őszinte, hogy az néha szinte fáj, ám ezért is kedvelem. Tavaly nyáron egy vacsoravendégség alkalmával egy hordónyi friss zöldfűszert kaptam tőle, direkt nekem csináltatta valamelyik kertészetben és mivel múlt héten születésnapja volt, én is valami személyessel szerettem volna meglepni őt. Valami olyat szerettem volna készíteni, ami friss és üde, mint a május, ezen oknál fogva egy enyhén citromos, joghurtos mézes túrótortára esett a választásom, a döntést követően pedig rögtön biciklire pattantam, hogy beszerezzem a hozzávalókat.

Mostanában szívesen olvasom az Olajzöld levelek kéken blogot, melynek varázslatos fotói és receptjei mind a természet és az élet szeretetéről tanúskodnak. A blog szerzője alkalmasint tyúkhúrt süt a Rákóczi túrósba, vagy éppen édes sóskatortát kreál és nekem nagyon tetszik, ahogyan a természet ezen apró csodáit belecsempészi az édességekbe is. Úgy tűnik annyira, hogy tegnap a boltban ácsorogva egy doboznyi friss bazsalikom is beugrott a kosaramba, mintegy kinyilvánítva azon szándékát, hogy a szülinapi torta szerves részévé váljon. A süteménnyel épp hogy elkészültem, mire elindultunk Zs-hez, így az egy röpke órára a mélyhűtőbe került, amíg mi a szokásos módon egy pohár bor mellett megvitattuk a fontos dolgokat.

Zs. persze az első falatnál diadalmas MEGTALÁLTAM felkiáltással kihalászta a tortaszeletéből a sült bazsalikomot és közölte, hogy az amúgy nem az ő esete, R. pedig gyanakodva azt mondta, hogy ő éppen csak megkóstolja és majd azután eldönti, hogy kér-e még, aztán kért, majd kijelentette, hogy a torta van olyan jó, mint a heti húsmenü . Zs. ma délelőtt tíz körül sms-ben arról tájékoztatott, hogy a torta nagyon finom volt és ő azt megette. Hogy bazsalikommal együtt, vagy anélkül, arról nem szólt a hír…

Túrótorta sült bazsalikomlevéllel és pisztáciával

Hozzávalók (kb. 10 -12 szelet)

A tortához
200 gr édes zabpehely keksz
50 dkg túró
25 dkg ricotta
1 citrom héja
3 tojás
75 g natúr pisztácia, durvára vágva
2 tk vanília kivonat
75 gr vaj
6-8 levél bazsalikom (opcionális)
1 ek olíva olaj


a tetejére
20 dkg görög joghurt
25 g natúr pisztácia, félbevágva
néhány evőkanálnyi méz

A sütőt előmelegítjük 150 ۫C-ra.
A vajat nagyon alacsony fokozaton egy edényben megolvasztjuk.

A kekszet egy nejlonzacskóba borítjuk, a zacskó száját összezárjuk, kiszorítjuk belőle a levegőt és egy sodrófával összezúzzuk a benne lévő kekszet, mivel a tortaalap elkészítéséhez egészen apró szemcsékre lesz majd szükségünk.

A kekszet egy keverőtálba borítjuk, összedolgozzuk az olvasztott vajjal és a pisztáciával és amikor már nagyjából homogén a tálban lévő keverék, egy 23 cm átmérőjű, kapcsos tortaforma aljára sütőpapírt teszünk (én ilyenkor körbevágom a formát és ezt a lapot teszem a forma aljára), beletöltjük a formába a keveréket, egy masszívabb pohár aljával egyenletesre simítjuk a és szorosan lenyomkodjuk a forma aljára, amit ezután 20 percre a sütőbe teszünk.

A bazsalikomleveleket megmossuk, egy papírtörlővel óvatosan megtörölgetjük és egy evőkanálnyi olíva olajon, alacsony fokozaton óvatosan mindkét oldalukon megsütjük úgy, hogy ne színeződjenek el, ám ropogósak legyenek, ha kész, papírtörlőre tesszük.

A tojásokat felverjük, a túrót és a ricottát összekeverjük, hozzáadjuk a vanília kivonatot, a citromhéjat és a tojásokat, mindezt alaposan összekeverjük.

Amikor a tortaalap megsült, kivesszük a formát a sütőből, a tetején elosztjuk a sült bazsalikomleveleket, majd a túrós-ricottás tölteléket a forma közepébe zúdítjuk, így az súlyánál fogva egyenletesen eloszlik majd a formában, tetejét habkártyával elegyengetjük és 35 percre a sütőbe tesszük.

A sütési idő letelte után a sütőt kikapcsoljuk, és a tortát legalább fél órán át még a sütőben hagyjuk, ezután kivesszük és amikor teljesen kihűlt, 2-3 órára a hűtőbe tesszük.

Tálaláskor a torta tetején elegyengetjük a joghurtot - nekem tetszik, ha kissé rusztikus marad-, rácsurgatjuk a mézet és megszórjuk a félbevágott pisztáciákkal.

Bazsalikomos-rikottás conchiglie királyrákkal

Amikor olyan hideg van kint, hogy az orromat sem akaródzik kidugni a lakásból – márpedig most olyan van -, akkor következik a mélyhűtő tüzetes átvizsgálása és a húszperces kaják. Jó, persze a munkamegbeszélések a városban zajlanak és a barátaimmal is ott találkozom, de mégsem fogok átbumlizni a városon szatyrokkal, úgyhogy rendszerint akkor jut eszembe, hogy vásárolni kell, amikor hazaérek, a mínuszokban viszont egyáltalán semmi kedvem újra elindulni, főleg hogy pár napja már a madarak is mozdulatlanul gubbasztanak a Dunán úszó jégtáblákon.

Ezért én mindenkinek szívből ajánlom, hogy töltse föl a mélyhűtőjét télire, feledkezzen meg róla egy időre, majd meglepetéssel teli mosollyal bukkanjon rá a mindenféle kincsekre akkor, amikor annak itt az ideje. Én így találtam a héten spenótot, ami néhány fokhagyma és némi spagetti társaságában kisegített minket egy gyors ebédre, királyrákot, amire R. tett szert január elején kacsamell helyett, amikor egyetlen húsárus sem volt nyitva a városban, de mi éppen vacsoravendégeket vártunk, és végül tegnap előszedtem onnan két nagydarab, csupa-csont őzbordát, amelyekről aztán egy órán keresztül nyúztam a hártyákat egy késsel, tisztára mint egy thrillerben: de erről majd pár nap múlva tudok többet mondani, amikor már felboncoltam a másik kettőt is.

Na de most vissza a tésztához: a recept totálisan egyszerű, ugyanakkor mégsem a szokásos: egy barátnőmnek kutattam tésztareceptek után a neten, azok között találtam ezt a rikottásat a: The Cutting Edge of Ordinary blogon, ami jó alkalmat szolgáltatott a mélyhűtőben állomásozó fagyasztott rákállomány megcsapolására. A többi hozzávaló miatt meg, nos…csak be kellett iktatni egy kisebb bevásárlást.

Bazsalikomos-rikottás conchiglie királyrákkal

Hozzávalók (2 személyre):

30 dkg conchiglie
1 doboz (250 gr) rikotta
1 citrom reszelt héja
3-4 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
30 dkg királyrák (fagyasztott)
3 ek olíva olaj
kb. 15 levél bazsalikom, finomra vágva
só, frissen őrölt bors
frissen őrölt szerecsendió

A mikrohullámú sütőben kiolvasztjuk a királyrákot. Feltesszük főni a vizet és közben kikeverjük a rikottás krémet néhány csipet sóval és kb. 1/3 teáskanálnyi frissen őrölt borssal, a citrom lereszelt héjával és reszelünk bele egy kevés szerecsendiót is.

A fokhagymát pár perc alatt megfonnyasztjuk az olíva olajon (alacsony hő fokozaton) egy kb. 30 cm átmérőjű serpenyőben, majd erősebbre vesszük a főzőlap hőmérsékletét, rádobjuk a királyrákot és 2-2 perc alatt mindkét oldalát narancsszínűre pirítjuk. Hozzáöntjük a rikottás krémet, elkeverjük, ha kell, akkor még sóval és borssal ízesítjük, majd belekeverjük a bazsalikomot. Hozzáadjuk a krémhez leszűrt tésztát, kb. fél dl vizet adunk hozzá a tészta főzővizéből, összekeverjük, egy perc alatt átmelegítjük és már tálalhatjuk is.