Katherine "álcázott" csokis céklatortája

A cékla az nekem maga a Föld. Egy fajsúlyos valami. Tisztára rejtélyes például, hogy kívül van a már-már csúnyának mondható szürkés réteg, ami alatt egy intenzív, lilás-vörös belső lapul, ami amihez csak hozzáér, mindent összefest maga körül. Édes-földes ízében megvan az a mineralitás, mint a Tokaji borokban is, ezért a párolt, vagy sült cékla sajttal elképesztő finom száraz Tokaji Sárgamuskotállyal.

Írtam a múltkor, hogy elkezdtem a tavaszi bemozgást, futás, jóga, úszás. Jött ezekkel együtt egy másik valami is, amire belső igényem lett: a csend. Még csak próbálgatom, hogy nem szól semmi, sem rádió, tévé meg amúgy sem már három éve, de a rádió az mindig szól. Akkor is, amikor futok, bár ott sokszor eljön az a pont, hogy kiveszem a fülhallgatót és csak hallgatom a madarak énekét és átmosom az agyamat azzal, hogy fókuszálatlanul bámulom a fákat, vagy a vizet. Aztán az utóbbi időben sajátommá vált, csak ülök és nézek magam elé, szemlélődöm.Mint amikor van előttem valami és átnézek rajta. Bambulok. Ez is meditáció. Van annak több formája is, hogy sima és hullámzásmentes legyen az elme, mint a lágy víztükör.

A napokban többen is ajánlották - vagyis gyengéden arrafelé tereltek - hogy figyeljem a légzésemet, vagy ismételjek mantrát és "nézzem meg", hogy mi történik. Éreztem, hogy most érkezett el számomra ez a pont az életemben, amikor közelebbről is megismerkedünk, a meditáció és én. Mármint az ülős. Mert hát a futás is meditáció, aztán ahogy Szepsy Istvánnal beszélgettük egyszer, számára a szőlőhegyre kimenni a meditáció.Van akinek a városi zajban lenni a meditáció, persze csak akkor, ha közben létre tudja hozni magában a csöndet..Számomra a legjobb eszköz erre a jóga.

Miért jó meditálni? Az életről egy csomó hamis tévképzetünk van, hogy ilyennek, vagy olyannak kell lennie. Innen-onnan plántálják belénk a félelmeket és elvárásokat és mi sokszor igyekszünk ezeknek megfelelni. Megmondják nekünk, hogy mi a szép és mi a jó, merre kellene mennünk, mi meg hagyjuk. Nem arra koncentrálunk, ami VAN. Hanem arra, ami lesz, vagy arra, ami volt. Amikor meditálsz, a van-ban vagy.

Mióta megfigyelő álláspontra helyezkedtem, főzni is egészen más érzés. Formák és színek hangsúlyozódnak.

A napokban eszembe jutott, hogy Katherine barátnőm hihetetlenül finom csokis céklatortát készített és hogy szívesen ennék most ilyet, társaságba is mentem, gondoltam viszem magammal. Azért álcázott céklatorta, mert első, sőt második ránézésre sem látszik, hogy abból van, csak ha alaposabban megvizsgálod.

Különösebben nem is érezni, hogy céklából van, ugyanakkor ha kóstolod, tudod, hogy van benne még valami ismerős íz a csokoládén kívül. Tömény csokoládé íze van amúgy, egy szombati összejövetelen a barátaim kikísérletezték nekem, hogy házi sárgabaracklekvárral a legjobb. A torta maradék részét megutaztattam Putnok és Sárospatak között, ettek belőle öregek és fiatalok, a szomszéd nénitől kezdve a barátaimon át, egészen Anita barátnőm rendkívül kritikus, gasztromán lányáig, akinek a szűrőjén csont nélkül átment a torta-ügy, így végső konklúzióként mondhatom, hogy sárgabaracklekvárral és házi tejszínhabbal ez maga a megtestesült - egészséges -  kísértés.


Csokoládés céklatorta

3/4 bögre étolaj
3 bögrényi  friss, reszelt cékla
4 tojás felverve
3/4 csésze nádcukor
3/3 bögre cukrozatlan kakaópor
100 gr étcsokoládé finomra aprítva
2 és 1/2 bögre liszt
1 zacskó sütőpor
1,5 dl tejszín
+ a szervírozáshoz baracklekvár és tejszínhab

A sütőt előmelegítem 180 Celsius fokra.
A tojásokat habosra keverem, hozzáadom az olajat, a cukrot és a tejszínt, mindezt összekeverem.
Az összes száraz hozzávalót is összekeverem, majd a keveréket fokozatosan, alaposan kikeverve hozzáadagolom a folyékony részhez. Majd hozzáadom és elkeverem benne a csokoládédarabokat is.   Végül a homogén masszát áttöltöttem egy kb. 28 cm-es átmérőjű szilikon tortaformába és kb. 45 percig sütöttem. Miután kikapcsoltam a sütőt, még hagytam a sütőben lélegezni kb. 20 percig.

Rigójancsi ropogós étcsokoládémázzal

A házi krémes mellett az egyik kedvenc süteményem a Rigójancsi. Anyu jónéhányszor készített gyerekkoromban ilyet és amikor ezt eszem valahol, mindig akaratlanul is összehasonlítom az ízét azzal, amit ő sütött. És persze egyik sincs olyan jó, mint a házi verzió. A Rigójancsiban rejtező tejszínes krém fantasztikus és azt is szeretem benne, amikor a tetején lévő étcsokoládéréteg roppan a fogam alatt. Sárospatakon a Heitzmann Cukrászdában hétvégenként alkalomadtán készítenek Rigójancsit, nos olyankor rávetem magam a készletre. Nemrég volt Anyu születésnapja és eldöntöttem, hogy ezalkalomból meglepem őt egy adag süteménnyel. Csak hát történetesen elszóltam neki magam, hogy szükségem lenne majd a receptre, amikor legközelebb hazamegyek. Ennek mintegy magától értetődő következményeként Anyu bevásárolt a süteményhez, Ági pedig aki segít neki az otthoni ügyek intézésében, megsütötte a sütit mire hazaértem, mondván nekem úgyis van más dolgom. Persze nekem is van azért részem a sütiben: a csokoládémáz, na meg a gyertya, ami a tetejébe került az évek számával, ami ezúttal 79.

A recept a Marosi Lászlóné szerkesztette 104 híres magyar recept c. könyvben található Rigójancsi recept átdolgozása.

Hozzávalók a tésztához (kb. 20 db 7x7 cm-es sütemény lesz belőle)

160 gr kristálycukor

160 gr liszt

40 gr kakaópor

8 db tojás

A tojásból, kristálycukorból, lisztből és kakaóporból csokoládés piskótatésztát készítünk, melyet vajazott-lisztezett tepsiben 180 Celsiuson kisütünk. Kihűlés után a piskótát lapjában kettévágjuk. A felső lapot olvasztott étcsokoládéval áthúzzuk, dermedés után 4x4 cm-es négyzetekre vágjuk.

Hozzávalók a krémhez:

100 gr porcukor

80 gr kakaópor

10 gr zselatin

6 dl tejszín

A sütemény tetejére: 1 tábla (100 gr) olvasztott étcsokoládé

A tejszínt megfelezzük és az egyik felét elkeverjük a kakaóval, a fele zselatinnal és a porcukorral, a másik felét simán felverjük. (A könyvben eredetileg a teljes tejszínmennyiséget összekeverik a porcukorral és kakaóval, ezt is megtehetjük és akkor egyfajta kakaós krémet kapunk.) A tejszínt az alsó tésztarétegre tesszük, ráhalmozzuk a kakaós krémet, erre ráhelyezzük a másik tésztalapot.

Egy nagyobb edényben vizet forralunk, ebbe helyezünk egy másik edényt, amiben a csokoládét fogjuk megolvasztani. Megvárjuk, amíg felforr a víz, a csokoládét összetörjük, beleszórjuk a felső edénybe és megolvasztjuk. Egy szélesebb lapú késsel rákenjük a tészta tetejére és megvárjuk, amíg megdermed.

Borajánlat: legjobb hozzá olyan érettebb, 6 puttonyos Tokaji aszú, amelyben már megjelentek az étcsokoládés érlelési jegyek.

Cookie kandírozott naranccsal és csokidarabokkal

Odakint egyre zordabb az idő, esik és fúj és brrrrr. Jön az évnek az az időszaka, amikor teázunk, meg kávézunk feszt, ehhez pedig kísérőnek nem árt valami sülemény, lehetőleg csokis. Ez egy afféle könnyű, ám rafinált cookie, esztétikailag nem valami lehengerlő, az egyes darabok mégis egyfolytában egymás után kívánkoznak...

Cookie kandírozott naranccsal és csokidarabokkal

Hozzávalók (kb. 15 db):

100 gr hideg vaj
100 gr búza finomliszt
100 gr teljes kiőrlésű búzaliszt
70 gr nádcukor
5 dkg étcsokoládé, apró darabokra vágva
1 maréknyi kandírozott narancs
1 tojás

A sütőt előmelegítjük 180۫ C-ra, egy tepsire sütőpapírt teszünk.

A kétféle lisztet keverőtálba szórjuk és összekeverjük, hozzáadjuk a kisebb darabokra vágott hideg vajat és a kezünkkel mindezt nagyobb kenyérmorzsa állagúra gyurmázzuk. Amikor már jó az állaga, beleszórjuk a cukrot, az étcsokoládé és a kandírozott narancs darabokat, mindezt alaposan elkeverjük egy keverőkanállal, végül hozzáadjuk a tojást és ezt is elkeverjük.

Egy evőkanállal kisebb adagokat veszünk ki a masszából és a kezünk közt egyenként lapos korongokat formázunk belőlük, elhelyezzük a tepsin, 25 percig sütjük.

Áfonyás-csokoládés minitorták

A csíkossipkás csokimanók ismét munkához láttak az almárium mélyén és amikor Szofi kíváncsian bekukkantott a szekrénybe, ámulattal szemlélte a varázslótörpe kristálygömbjében, ahogy messzi tájon a háncsból készült, hullámzó szájú zsákokba potyognak a fákról az óriás kakaóbabok, miközben a törpék hada vidám táncot lejtett a fák alatt, hogy a színes csodák éppen a zsákba pottyanjanak. Egy-egy babszem néha így is alaposan kupánvágta egyik-másik törpét, akik a zsákmányt aztán kiterítették a hatalmasra nőtt liliomok fölött lebegő repülőszőnyegen, a főtörpe elmormolta a varázsigét – zsááázsa, pitypang, berkenye, a szekrénybe repülj be, huss! és a szőnyeg már száguldott is vadregényes, idegen tájak felett. A csíkossipkás manók a szőnyegről csúzlival lődözték a szavannán vágtató zebrahadakat üldöző vérszomjas hiénákat, hisz muníció volt bőven. A hosszú út során a babszemeket a langyos keleti szél cirógatta, a tűző déli Nap pörkölte, hurrikán őrölte és mire apró termetű barátaink az almáriumba értek vele, már készen álltak rá, hogy ínycsiklandó csokoládétortává varázsolják őket. Hurrá, hurrá, csokoládés sütemény, mondta a kedves, magas, szőke fiú, amikor Szofi elétette a gőzölgő tortát.



Áfonyás-csokoládés minitorták


Hozzávalók (4 személyre):

100 gr étcsokoládé (min 70% kakaótartalmú)
40 dkg blansírozott, darált mandula
1 maréknyi aszalt áfonya
1,5 ek liszt
8,5 dkg szobahőmérsékletű vaj
8 gr kristálycukor
2 tojás, a fehérje és a sárgája különválasztva

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra.

Vékony rétegben kivajazunk 4 crème brulée formát és egy teaszűrő segítségével finoman kilisztezzük, a fölösleges lisztet kiszórjuk a formából úgy, hogy megfordítjuk és finoman a munkapult felületéhez ütögetjük.

Az étcsokoládét vízgőz fölé helyezett edényben felolvasztjuk.

Egy elektromos habverőben habosra keverjük a vajat a cukorral, hozzákeverjük a tojássárgájákat is, hozzáadjuk az olvasztott csokoládét, a darált mandulát és 1 ek lisztet is és amikor homogén a massza, beleszórjuk az aszalt áfonyát is.

A formák ¾-éig töltjük a masszát és 20 percig sütjük.

Amikor kész, megszórjuk porcukorral és díszítésként néhány áfonyaszemet teszünk a torták tetejére. Melegen tálaljuk.

Csokoládés brownie

A nő éppen becsukta maga mögött a ház ajtaját és kilépett a magas tölgyfákkal övezett, virágokkal teli udvarra, amikor egy izgalomtól fénylő barna szempárba botlott.
- Gyeje, nézd, szejinted ez mi lehet? – kérdezte a szempár tulajdonosa egy hatéves komolyságával és a ház sarkán álló ciprusféle ágai közé bújva egy barna, nyálkás orsószerű képződményre mutatott a zöld bokor közepén.
- Hát én nem is tudom, te mit gondolsz? – kérdezte a nő a bokor fölé hajolva, felváltva az ágra tapadó barna képződményre és a kisfiú lázasan csillogó szemébe nézve.
- Szejintem valami gomba – hangzott a határozott válasz.
- Azért inkább ne nyúlj hozzá – kérlelte a kisfiú mögött lépdelő szemüveges hölgy aggodalmas hangon – és kérdezd meg a nénit, hogy nem siet-e valahová –s közben elnézést kérő pillantást vetett a fiatal nőre.
- Nem sietsz – a fejrázással kísért, kijelentésnek ható kérdést olyan őszinte érdeklődés kísérte, hogy a válasz nem is lehetett más…
- Nem, nem sietek.
- Szóval szejintem gomba. Az lehet? – nézett a kisfiú a nőre kérdő tekintettel.
- Persze – felelte a nő, miközben elmélyülten tanulmányozni kezdte a barna képződményt – de lehet, hogy valami gyantaszerűség..
- Mi? Az meg mi? Nem, szejintem ez gomba – mondta a kisfiú arcán diadalmas mosollyal – Éjdekes, nem? Elég csúnya. Az óvodában is láttam egy ilyet, hozzányúltam és képzeld, jagadt.
- Hű, nagyon bátor vagy, hogy hozzá mertél nyúlni – mondta a nő, leplezetlen elismeréssel a hangjában. Igen. És nézd – a kisfiú dzsekije zsebéből egy pirosló retket húzott elő. - A bajátomé volt, megláttam nála…nézem, nézem... mi ez a pijos, mondom nahát, elfelejtett eltűnni…. Nekem adta és látod, most meg itt van.
- Klassz – mondta a nő és elragadtatottan nézte a lázban égő barna szemeket. - És hogy hívnak?
- Mojomojomoj Dani - motyogta a kisfiú szemlesütve - És téged? - függesztette tekintetét ismét a nőre.
- Anna vagyok - mondta a fiatal nő mosolyogva és térdét berogyasztva kézfogásra nyújtotta a kezét. Dani két lépést hátrálva egyik karjával átölelte anyukája lábát, majd némi tétovázás után elengedve azt, egyik kezével a szemüveges hölgy pulóverébe kapaszkodott, a másikat pedig a fiatal nő felé nyújtotta.
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk Dani – mondta neki az Anna nevű nő, mire a barna szempár ismét csillogni kezdett.
- Én is és-és még azt mondd meg, hogy szejinted melyik fa magasabb? Ez, vagy az? – mutatott Dani egy pillanattal a bemutatkozás után a bokor fölött magasodó két óriási tölgyfára. Ez, vagy az? Az, vagy ez? Na? – forgott vidáman, arcát a fák felé fordítva.
- Nos, talán ez – mutatott a nő a jobboldali fára - de innen lentről ezt nem is olyan könnyű megállapítani . Ehhez kicsit magasabbnak kellene lennünk…
- Jó, hát akkoj pjóbáljuk ki! Te például mekkoját tudsz ugjani? Vejsenyezzünk. Nézd, én ekkorát. – és komoly erőfeszítéssel elrugaszkodott a földtől. - Na és te? Mutasd! Még egyszej – kérlelte a nőt ellenállhatatlanul.
Így esett, hogy valahol Hűvösvölgyben, egy társasház udvarában, a tölgyfák alatt versenyt ugrált egy nő és egy kisfiú.

Csokoládés brownie

Hozzávalók (kb. 16 szelethez)

200 gr legalábbb 70% kakaótartalmú étcsokoládé
180 gr vaj
100 gr blansírozott, darált mandula
40 gr kakaópor
3 tojás
240 gr demerara cukor

A sütőt előmelegítjük 180 ۫C-ra. Az étcsokoládét nagyobb darabokra töröm és egy fém keverőtálba szórom, a vajat kb. egy cm-es darabokra vágom és a csokoládéhoz adom. Egy edényben vizet forralok, ráteszem a keverőtálat és a vízgőz fölött, kevergetve megolvasztom a csokoládét és a vajat, majd a tűzről levéve hagyom a keverőtálban kihűlni.

A tojást és a cukrot elektromos habverővel addig keverem, amíg egyenletesen halvány színűvé válik a keverék, míg a cukor elelegyedik a tojásban. A tojásos keveréket óvatosan, széles mozdulatokkal forgassuk össze a csokoládéval, amíg homogén masszát kapunk.

A kakaóport összekeverjük a darált mandulával és kb. 6-7 kisebb adagban szintén nagyobb kézmozdulatokkal belekeverjük a tojásos- csokoládés masszába.

A keveréket egy 20 x 24 cm-es brownie sütőformába, vagy 25 cm átmérőjű tortaformába öntjük és 30 percig sütjük. A formában hagyjuk kihűlni, majd óvatosan sütőrácsra borítjuk, eltávolítjuk róla a sütőpapírt és áttesszük (átborítjuk) egy tortatálra. Négyszögekre, vagy háromszögekre vágjuk, bogyós gyümölcsökkel, házi vaníliafagylalttal, néhány szál mentával kínáljuk.

Csokoládés - málnás muffin

Már egy ideje próbálkozom a számomra tökéletes csokoládés muffin előállításával és büszkén jelentem: most végre megvan. Teljes kiőrlésű lisztből, jó sok magas kakaótartalmú étcsokoládéval és belga kakaóporral készül és – valószínűleg idén utoljára – két doboznyi friss málna is került bele, ami szinte elemeli a Földtől ezt a tömény csoki csodát. A benne lakozó málna mondhatni a könnyedség illúzióját kelti - de csak az illúzióját, mert ebben aztán van anyag rendesen.

Ez a mostani produktum több recept ötvözésével jött létre és kb. úgy a negyedik csokis muffin próbálkozásom: első alkalommal kifelejtettem belőle a kakaót, ami miatt nem lett elég intenzíven csokis az íze, a múltkoriban meg hirtelen ötlettől vezéreltetve instant kávét is kevertem bele, ami miatt két muffin bevitele után úgy jártam-keltem, mint egy jobbfajta kakukkos-óra. R. persze úgy durmolt akkor is, mint Garfield legjobb formájában...

Szilikon muffinformákba tettem a papír kapszlikat, ezekbe töltögettem fagylaltos kanállal a tésztát és amikor megsültek a muffinok, akkor csak lazán kiemeltem őket a szilikonformából. Tudom, hogy ez nem túl környezetbarát megoldás, de mit csináljak, amikor annyira szeretem evés előtt lehámozni a kis sütikről ezeket a papírbigyókat... Önmagában papírkapszlival meg sajnos nem mindig működik: jártam már úgy, hogy a muffinjaim valami elcseszett UFO formáját vették fel, mert a papírformában annyira szétterült a beletöltött tésztamennyiség, hogy aztán sehogy sem akaródzott nekik felemelkedni.

Ezúttal viszont rendesen tornáztak a pajtikák. Persze ehhez az is kell, hogy a sütő ajtaját ne nyissuk ki a sütési idő lejárta előtt.

Csokoládés – málnás muffin

Hozzávalók (kb. 18 normál muffinhoz):

15 dkg 70%-os kakaótartalmú étcsokoládé
25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
10 dkg belga kakaópor (cukrozatlan)
15 dkg kristálycukor
15 dkg vaj
3 csapott teáskanál sütőpor
1 tk vanília esszencia
3 tojás
1,5 dl tej

Előmelegítjük a sütőt 170 ۫C-ra, (alsó-felső sütés).

A málnát megmossuk és egy szűrőbe helyezve hagyjuk kicsöpögni belőle a vizet, majd megtöröljük papírtörlő kendővel.

Forrásban lévő víz fölé helyezett habüstben megolvasztjuk a darabokra tört étcsokoládét.

Egy keverőtálban összekeverjük a lisztet a sütőporral és a kakaóval.

Egy másik tálban összekeverjük a tojást a cukorral és a kissé megolvasztott vajjal,beleöntjük a tej felét, teszünk bele egy kanálnyi vanília esszenciát és jól elkeverjük, majd az így összekevert folyékony hozzávalókhoz kb. 4 részletben - a masszát folyamatosan keverve - hozzáadagoljuk a lisztet és a maradék tejet.

A kapszlikat kb. háromnegyed részig töltjük tésztával mindegyik tetejébe három szem málnát nyomkodunk úgy, hogy csak félig süllyedjenek el a tésztában és kb. 25 percig sütjük őket.