2018. november 14., szerda

Salisbury fonalművészet, Yarn Artivists

A horgolt street artnak is vannak művelői Salisburyben, a Yarn Artivists egy helyi szerveződésű csoport, akik rendszeresen gondoskodnak valamilyen meglepő, színes, horgolt fa-, vagy utcabútor dekorációról, rendszerint valamelyik helyi parkban, így az ősz még színesebb. A csoport hétfő esténként találkozik és bárki csatlakozhat hozzájuk, aki tud, vagy szeretne megtanulni horgolni.

 Ha kíváncsi vagy egyéb horgolós street art projektekre, nézd meg a New Yorki London Kaye, vagy a lengyel származású Olek munkáit, egészen elképesztő dolgokat művelnek, komplett kerítéseket és autókat horgolnak körbe és nem akárhogyan! 

Ezek pedig a Yarn Artivists jelenleg látható kedves, természetet ünneplő alkotásai Salisburyben, a Churchill Park-ban és a Queen Elizabeth Gardens-ben. 





2018. november 9., péntek

Cukkinis tészta koktélrákkal

Folyton változik az időjárás.. Néha mintha dézsából öntenék odafentről, úgy esik, aztán pedig szinte egyik pillanatról a másikra kisüt a Nap és ragyogó színekben pompázik a táj. Ezzel együtt is szerencsések vagyunk itt Salisbury-ben, mert rengeteg napsütéses órában van részünk. Ilyenkor az egyik kedvenc elfoglaltságom, hogy élvezem a táj szépségeit, a csodás színeket a sokszor hihetetlenül kék ég alatt. Rozsdabarna, a sárga ezer árnyalata, változó mélyzöldek..bordó... Kicsit, ez a tészta is ősziesre sikerült a színeit illetően, már ha eltekintünk a spárga pimasz élénkzöldjétől.

Olíva olajon vékonyra szeletelt fokhagymát  és hagymát dinsztelek, hozzáadom a felszeletelt cukkinit, a spárgát, néhány paradicsomot és a koktélrákot, fűszerezem sóval, borssal, bazsalikommal, majd összekeverem a tésztával.Tálaláskor hozzáadok egy felszeletelt avokádót is, végül pedig parmezánt szórok rá.

2018. november 5., hétfő

Őszi pillanatképek

Szerencsére akkor is találni gyönyörű színeket a természetben, amikor kevésbé süt a Nap. Futás és séta közben is még mindig nagyon szeretek fényképezni. Kattintok egyet, kettőt és a szürke égbolton elkezdenek felszakadozni a felhők és megjelenik a gyönyörű, kristálytiszta kékség és persze alatta ezek a szívmelengető, őszi színek..


2018. november 4., vasárnap

Relaxálj és alkoss - egy kreatív alkotócsoport Salisbury-ben

Ez a kedves kezdeményezés mindfulness gyakorlatnak is kiváló, emellett pedig közösségépítő funkciója is van. Ha szeretsz alkotni, szervezhetsz ilyet a saját mikro-környezetedben a barátnők, szomszédok, rokonok között. Ha előre tematizálod a programot, vagyis kitalálod és meghirdeted, hogy mikor, mit készítetek éppen, akkor mindenki jó előre be tudja tervezni, hogy melyiken akar majd résztvenni.


Josie és Lucy két helyi üzletasszony, akik amikor építeni kezdték a saját üzletüket miközben otthon voltak a pici gyerekeikkel, akkor jöttek rá, hogy mennyire fontos számukra, hogy valamit alkothassanak a szabadidejükben. Mindketten nagyon szeretik a jó beszélgetéseket, leginkább egy csésze tea mellett, ezért létrehozták saját kisvállalkozásukat, ami egyben művészetterápia is a résztvevők számára, egyúttal pedig lehetőség a személyes fejlődésre. 

A textilművész Lucy-nek van egy saját online üzlete, ahol világszerte árulja a saját munkáit, emellett pedig Salisbury-ben nőknek tart varrótanfolyamot. Josie hipnoterapeuta és érzelmi egészséggel foglalkozó coach. Ők ketten együtt a Relax.create projekt tulajdonosai, melyben nőknek, cégeknek és iskoláknak szerveznek kreatív napokat, estéket, ahol bárki megélheti a kreativitását, jó társaságban.

Legutóbbi rendezvényüket a Grasmere Hotelben tartották, színes álomfogókat készítettek fából és színes, maradék textilből. A találkozóra hoztak magukkal finom házi süteményeket is, ezek méginkább személyes színezetet adnak a találkozóknak.

Ezen a kurzuson voltak fiatalok és gyerekek is. Lucy előre készített a jelentkezőknek textil szemmaszkokat, amiket aztán a résztvevők a helyszínen tovább dekorálhattak.




Jó volt látni, ahogy a résztvevők belefeledkeztek az alkotásba és ahogy a délután végére az ablakban lengedeztek az elkészült álomfogók..



2018. szeptember 4., kedd

Vegán csokis sütemény kesudióval és mandulával / sütésmentes

Mostanában kísérletezgetek a nyers süteményekkel, mert ezekben aztán minden hozzávaló természetes és változatlan formában megmarad és táplálkozástudósok szerint ez csak jó lehet. Ezúttal elégedett vagyok az eredménnyel is.



Belekeveredett jó sok szeretet is, ami az utóbbi napokban feljött bennem, talán ezért is lett ennyire finom. Figyelem: jógás gondolatmenet következik.. honnan jönnek a mindenféle érzelmek - fájdalom, keserűség, szomorúság - , ha a szívben csak a szeretet van?  A gondolataink torzítják a bennünk lakozó tiszta szeretetet fájdalmas, vagy szép élménnyé és emlékké, ezért sem mindegy, hogy mit forgatunk a fejünkben. Szenvedtetjük magunkat, vagy örömben élünk. Az elménkre (gondolatainkra) bármi hathat, ami körülvesz bennünket, ezért érdemes tudatosan is megválasztani, hogy mit engedünk be.

Vegán csokis sütemény kesudióval és mandulával

6 db normál muffin formához elegendő mennyiség

Az alaphoz:
10 dkg mandula
1,5 evőkanál kókuszolaj
5 dkg dió
3 db datolya


A krémhez:
10 dkg kesudió
1,5 evőkanál kókuszzsír
3 evőkanál kakaó
2 evőkanál méz
0,5 - 1 dl víz

A kesudiót egy órára beáztatjuk langyos vízbe, majd leöntjük róla  a vizet és papírtörlő kendővel megszárítjuk.

Az alaphoz a hozzávalókat egy blenderbe tesszük és megdaráljuk. A keveréket belelapogatjuk a muffinformákba helyezett papírok aljába, a formákkal együtt ezeket a mélyhűtőbe tesszük 30 percre.

A krémhez szintén blenderben összekeverjük a hozzávalókat (először kevesebb vízzel összekeverve és ha kell, akkor még adunk hozzá)  és a mélyhűtős idő elteltével a megszilárdult alapra kanalazzuk, majd mindennel együtt újra mélyhűtőbe tesszük 2-3 órára, ezután átteszzük a hűtőbe.
Tálaláskor tehetünk a tetejére banánszeleteket, grillázst, csurgathatunk  rá egy kis mézet.


2018. augusztus 26., vasárnap

Pizza, Kávé, Világbéke, avagy pezsgő gasztroélet Miskolcon

Mi jut eszedbe, ha azt mondom Miskolc? Edda Művek? Szürke iparvárosban düledező toronyházak, amelyek körül denevérek keringenek? Azt hiszed, hogy hogy itt minden szempontból megállt az idő és ha ittjártadban  megéheznél, csak sokadnapos húslevest és szikkadt rántott húst tennének eléd a bizonyára régimódi helyi éttermekben? Nagyot tévedsz.

Miskolcon zajlik az élet és a gasztro forradalom, jobbnál-jobb helyeken a hamburgertől az igazán kifinomult ételekig ma igen színes repertoárt találsz. Szeretem a sétáló utca hangulatát a klasszicista és szecessziós stílusú épületekkel és a rajta egyre szaporodó kávézókkal, bisztrókkal, teraszos helyekkel, de minőségi helyeket találhatunk ma már a Csabai kaputól kezdve Lillafüreden át egészen Miskolctapolcáig.



Viszont itt, a Széchenyi utcán található a 19-es szám alatt a Dudás testvérek tavaly megnyitott pizzériája, a Pizza, Kávé, Világbéke. A srácok az Anyukám mondta sikere után sem tudtak nyugodtan megülni a hátsójukon - szerencsénkre - és úgy gondolták,hogy más helyszínen is érdemes kipróbálniuk magukat. Sokáig, sokan abban bíztak, hogy a második helyük a Tokaji Borvidéken lesz, aztán egyszercsak jött a hír, hogy Miskolcon nyitnak és ez a nyitás egyfajta vissza a gyökerekhez, a pizzához és a városhoz.




A helynek kicsit retro, kicsit modern, kicsit ipari hangulata van, ahol bárszékeknél, magas asztaloknál ülhetsz le a barátaiddal egy pizzaebédre. A mennyezetről belógó zöld növények, látványos lámpák és a boros fal teszik otthonosabbá az eklektikus enteriőrt, néhány fős társaság számára van egy kisebb asztal is kényelmes fotelokkal, bár sokak számára a bárszék a világ legkényelmesebb bútordarabja.



A kialakítás bár jellegű, az asztaloknál nincs kiszolgálás, a sarokformára kialakított pultnál tudsz kérni pizzát, italokat, kézműves sört, Gianni Frasi kávét és a kapott nyugtáért cserébe szintén a pultnál adják ki neked mindezeket. Engem ez azokra a régimódi cukrászdák rendszerére emlékeztet, amikor gyerekkoromban az alumínium tálcát toltam a sínezett pulton és  haladtam a finomságokat rejtő üvegek előtt egészen az életmentő gesztenyepüréig, amit a nyugtáért cserébe kaptam.Csak itt az üveggel védett pulton  szép pizzaszeletek sorakoznak hagyományos és extra feltétekkel.



A szimpla Margheritan túl sem a megszokás vezeti a kezeket, felfedezhető az ízlésformáló szándék a változatos feltétekben is. Valljuk be, amikor kedvenc pizzáinkra gondolunk, akkor nem cukkinis-négysajtos, karottás, vagy  tonhalas-karamellizált hagymás, vagy a spenótos-sajtos verzió jut elsőként eszünkbe. Egészen addig, amíg itt meg nem kóstoljuk ezeket.


Két darab kb. 10x15 cm-es pizzaszeletet kapsz az alábbi árakon (2018. augusztus 24-ei árak).


Az elviteles pizzákhoz adnak egy kis kártyát, amin segítik az otthoni, sütőben történő melegítést, mielőtt valakinek megfordulna a fejében, hogy mennyei pizzáját a mikróban landoltassa. Semmit sem bíznak itt a véletlenre..

Világbéke barátokkal - együtt könnyebb

Annyira nem, hogy aki ma Magyarországon gasztro fronton valamit el akar érni, hamar rájön arra, hogy kiváló egyéni teljesítményére alapozva,  másokkal összefogva messzebbre jut, legalábbis több embert, új potenciális közönséget mozdíthat meg a közös rendezvényeken. Persze még így sem mindig könnyű munka ízlést formálni és megmozdítani az embereket vidéken. Éppen ezért kell értékelni minden egyes helyet és kezdeményezést, akik fáradhatatlanul törik az utat és valami előremutatót alkotnak.

Augusztus 24-én, péntek este  harmadszor rendeztek Aperitivo partyt a PKV-ban vendég bárral, chefekkel, koktélokkal, DJ-vel. A Babka Budapest mixere  klassz gin tonic koktélokat shakelt - ebből a közönségkedvenc a Pest Side névre hallgató kardamomos verzió volt  tojásfehérje porral dúsítva.


A reneszánsz festő után Bellinire keresztelt aperitivo is kellemes belépő volt az estéhez málna velővel és őszibarackkal, amelynek alapja az Anyukám mondta kellemes gyöngyözőbora, a  Golce Dabbana.



Miközben odabent a koktéloké volt a főszerep, Dudás Szabolcs séf a teraszon gasztrojammelt Ruprecht Lászlóval és az egri Macok bisztró séfjével, Macsinka Jánossal együtt egészen addig,  amíg el nem eredt az eső és a feltámadó szél be nem húzta a terasz fölé emelkedő napernyőt egy az alkalomra felállított sátorral együtt, bezárva ezzel a teraszon zajló kellemes esti partit.



 Ez itt az egyik fogás az estéről, kéksajtos-libamáj marinált lilahagymával.

Az eső miatt a nagyérdemű behúzódott a terembe, ahol folytatódott a koktélozás, borozás, kinek-mi..
Ami a borfelhozatalt illeti, van néhány klassz Tokaji bor a Holdvölgytől, furmint Szepsy Istvántól, a Demetervintől, találunk vörösborokat Villányból  és Egerből és néhány olasz bor is színezi a palettát.
Fröccsnek Káli Balázs, Konyári és  Etyeki Kúria borokat ajánlanak. Nagyon kellemes az Anyukám mondta címkével palackozott Sárgamuskotály.

By the way.. borászok. Jó, ha ők is fontosnak érzik, hogy személyesen is részt vegyenek egy-egy ilyen gasztro eseményen, ezúttal ifjabb Szepsy István Tokaj-hegyaljai és Sándor Zsolt bükki borász. És így is kell ezt, stílusan, lazán, egy mindenkiért, mindenki--- az egyre klasszabb miskolci gasztroéletért?

P.s.:

A következő közös esemény a városban a Gasztro Klaszter megmozdulása lesz szeptember 15-16-án a 15. Jameson Cinefesten, ahol az Erzsébet téren együtt jelennek meg a szerveződés tagjai - A Leves, Avalon, Borsod Burger, Desszertem. Drót, Rossita, Tókert, Végállomás, Via Piano, Vigadó, Világbéke, Zip's  a Bükki borászok és DJ Gáliklevi kíséretében. Lazuljatok velük Miskolcon :)

2018. június 27., szerda

Relaxációs nap kulináris élvezetekkel, hétköznapi verzió

Volt már olyan, hogy azt éreztétek egy-egy nap után, hogy az tökéletesen feltöltött benneteket, pedig semmi különöset nem csináltatok, csak egyszerű dolgokat, amiket szerettek? Néha az ölembe pottyan egy-egy ilyen nap. Nem kell nagy dolgokra gondolni, nálam egy ilyen napnak fontos része, hogy abban a ritmusban töltöm, ahogyan az nekem jól esik. Nem rohanok, nem kapkodok, nem stresszelek. Egészséges reggelivel indítom a napot, valahogy így: egy meleg porridge fele-fele arányban vízben és tejben főzve, friss eperrel,  nádcukorral és egy kevés tejszínnel...mmm...ez a tökéletesség egyik földi megtestesülése. Közben zenét hallgatok..Jason Mraz például nagyszerű felütés egy ilyen naphoz.


Felveszem a futócipőmet és futok egyet az erdőben, vagy a Churchill parkban. Az erdő kétségkívül az én terepem, szeretem az ösvényt, hogy több szinten és útvonalon futhatok, közben nézem a fölém tornyosuló fákat, belélegzem az illatokat, Spire Fm-et hallgatok (ez a helyi rádió), közben felmerül bennem a kérdés, hogy a katedrális innen, messzebbről miért tűnik nagyobbnak, mint közelebbről, a hotelból nézve. Kedves emberekkel és kutyákkal találkozom, de leginkább töltődöm.



Jóga. Futással  együtt teljes a regeneráció, érdekes, hogy bár a munkámban jelenleg sok a mozgás, ezt is mozgással regenerálom, vagyis új energiákat termelek :)



Ok, a  relaxációs napba belefér egy kis rendrakás, takarítás, mosogatás is.

Megnézek egy-két önfejlesztő videót...ezek adják a szellemi üzemanyagot. Almási Kitti előadásai,  TED előadások..Bagdi Bella meditáció, Gunagriha.

Összedobok egy ebédet. Mi mást, mint tésztát, hogy a gasztro-lelkem is relaxáljon. Füstölt lazac és  zöldspárga, egy löttyintésnyi tejszín, hogy még extrább legyen, kevés parmezán  a tetejére éééés kész :)


Chatelek valamelyik barátommal, vagy barátnőmmel..és ismét hálát adok érte, hogy van internet.

Felveszem a napszemüvegemet - mert ideális esetben süt a nap - és besétálok a városba, nézelődöm az üzletekben, a charity shopokban kincsekre vadászom és  ha szerencsém van, találok egy klassz kiállítást is. Az itteni városi könyvtár nagyon aktív ilyen ügyekben, most éppen a Salisbury Art Trail, helyi kortársművészeket bemutató kezdeményezésében nem meglepő módon helyi, kortárs képzőművészek munkáit mutatják be, ez itt pl. Vicky Slater the Pool című fotója,már csak ránézni is pihentető..


 A katedrális főhajójában most egy extra installáció látható, dekorációs célon túlmutatóan. Egy német művész munkája az impresszív, térbe kifüggesztett papírgalamb raj, amely 2500 papírgalambból áll és amely a München, Jeruzsálem, Buenos Aires és San Francisco világkörüli út után most Salisbury-be hozta el a remény, az emberségesség és az új kezdet üzenetét.. Az installáció kihelyezésének közösségépítő célja is van, a helyi szolgáltatók és üzletek is csatlakozhattak és csatlakoztak a kezdeményezéshez saját kirakatukkal és papírmadaraikkal.


Ez itt egy indai lakberendezési tárgyakat árusító, fairtrade szemléletű,helyi üzlet kirakata papírgalambokkal, a te feladatod az, hogy találd meg a fotón a papírgalambokat, mert a szerző elrejtette őket. Viccet félretéve, kicsit elrontottam a fotót, már ami a fotó tárgyát illeti, de azért látod rajta a papírmadarakat, ugye?



Levezetésképpen leülök a Costa teraszára egy kávéval, ideális esetben a napfényben nézem az ide-odasiető embereket.



Délután elsétálok Zumba, vagy Fitsteps órára a Gymbe, ahol megállapítom, hogy tök jó érzékük van ehhez a mozgáshoz az erősebb testalkatú nőknek, engem pedig teljesen kikapcsol, hogy táncolhatok. Aztán úszom, szaunázom és beszélgetünk a többiekkel.



Vacsorára jöhet egy kis antipasti sajttal, sonkával, olajbogyóval..utána pedig a  Downtown Abbey aktuális része  - a Highclere kastély, ahol a történetet forgatták kb. 50 kilométerre található innen, Hampshire-ben. Az ébresztőórát beállítom másnap reggel 6-ra és a mielőtt az álom ugrándozó báránykákákkal teli mezejére lépek, megállapítom, hogy a következő nap egészen biztosan más ritmusban telik majd és tekintsünk rá kiindulópontként egy majdani, hasonlóan tökéletes naphoz.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails