Csicseriborsós saláta

Olyan jó reggelente madárcsicsergésre ébredni! Látni, ahogy ébred a természet, hogy csak úgy feszítenek a rügyek a fákon és bokrokon, ahogy virágba borul az aranyeső és ahogy lila-fehér foltokként világít az ibolya a fűben. És ahogy a kék ég ismét védő kupolaként borul a szőlőhegyek fölé.. A tavasz mindig egy igazi csoda, érkezésével meghozza az igényt a nagyobb mennyiségű zöldségbevitelre. Még várni kell,  amíg a piacon megjelennek a szezonális darabok, de addig is már trenírozhatjuk magunkat a nyers salátákra, például ezzel. A Pajzos 2013-as "T" Furmintja pedig annyira friss, citrusos-limeos, ropogós Tokaji bor, hogy az ilyen könnyű darabokkal is jól mutat.

Csicseriborsós saláta

Hozzávalók, 2-3 főre:

egy konzerv csicseriborsó (400 gr)
1 csokor petrezselyem
1 lime kifacsart leve
2 gerezd fokhagyma
olíva olaj
só, bors, esetleg csipetnyi római kömény

A csicseriborsót leszűrjük, a petrezselyem leveleit letépkedjük és kisebb darabokra aprítjuk, a fokhagymát áttörjük, a paradicsomot kis kockákra vágjuk, mindent összekeverünk, hozzáadjuk az olíva olajat és már készen is van a salátánk, amely nagyszerű friss bagettel, vagy éppen húsok köreteként.

Sült gyökérzöldség, sültpaprikás-mazsolás kuszkusz és az ébredő természet

Kicsi tavaszi szünetet vettem ki az írásban, az utóbbi hetekben inkább a napsütésre, a kellemes levegőre és a természetben megjelenő csodás színekre koncentráltam napi feladataim mellett. Jó, hogy újra kint lehet időzni a szabadban. Már újra a gáton futok, a természetben ilyenkor mégiscsak jobb és csupa szerencse, hogy Sárospatakon elérhető közelségben jó sok a zöldterület, ahogyan azt is jó látni, hogy mások is mozognak.

Az idei tavaszon már túl vagyok két harminckilométeres biciklitúrán is és mindkettő igazi élmény volt, csak azt nem gondoltam, hogy ez egy ilyen fárasztó műfaj. Ja igen: és Katherine Chapmannel is elbicikliztünk egy kisebb dombig és láttunk egy őzet..Nyolc éve egy alkalommal százötven kilométert tekertünk Zsuzsi barátnőmmel egy nap alatt, amikor egy hétvége alatt megkerültük a Balatont. Kellett hozzá kakaó és vajas kifli Zánkán, velős lángos Keszthelyen, fagylalt már nem emlékszem hol, aztán nyilván ettünk valami normális ételt is és ittunk jó sok limonádét Badacsonyban a Szeremley Pincészet csodás panorámájú teraszán. Hát ez is megvolt és nagyon jó is volt,de ma már a kevesebb több elvét vallom. Ráadásul ha lassabban megyek, pillangót is látok.

Ami a színeket illeti, most a sárgának és a lilának van szezonja. Rengeteg ibolya virágzik a városban! Az iskolakert előtt elhaladva elképesztő ibolyafelhőn tekertem át. Igen, az ibolyával van is valami ételbevaló tervem...

Ami az étkezést illeti: most több hús kerül a tányéromra, mint korábban, de amikor Tom és Gabi két héttel ezelőtt meglátogattak, éppen hummuszt és sült zöldségeket készítettem.  A kérdést ők is feltették: Te vega vagy? Nem, nem vagyok az, csak szeretem a zöldségeket. A hummuszba sajátkészítésű szezámkrémet tettem (csak meg kell pirítani hozzá a szezámmagot és kevés olíva olajjal egy mozsárban jól összetörni, ezt a Lila Füge blogon olvastam). Sajnos sehogysem tudtam viszont annyit enni belőle, amennyi készletben a rendelkezésemre állt.Ti is vagytok úgy néha, hogy csak sokat sikerül valamiből készíteni? Legközelebb konzerv csicseriborsó lesz ebből, már látom. Volt még a hummuszhoz sült gyökérzöldség, amit egyszerűen olíva olajba forgattam, sóztam, borsoztam, balzsamecetet löttyintettem rá, úgy sütöttem 200 celsiuson 20 percig. 

És mi még..kuszkusz sült paprika darabokkal és mazsolával, lenmagolajjal, sajt és olívabogyó és beszélgetés, mert ők itt két világjáró: Tom nemsokára Colorado-ba költözik  a feleségével, Brianne-nal és jó sok macskájukkal Fónyból (addig is szívesen írnék még róluk, mert Tom szakácstudománya rendkívül figyelemreméltó). Gabi nemrég jött haza Thaiföldről és mivel külföldieknek szokta kiadni a lakását, mindig érdekes figurákkal találkozik, szóval neki is akad néhány vicces története.

Végül sétáltunk, kávé és a franciakrémes a Heitzmann Cukrászdában, na meg a vár, amit sosem érdemes kihagyni.

Borajánlat: Degenfeld Muscat Blanc, de mivel ez éppen nem volt itthon, Gabi Furmintot ivott - mi pedig limonádét..

Marokkói csicseriborsó leves bébispenóttal

„Mivel nem tudjuk, mikor halunk meg, azt hisszük, elapadhatatlan forrás az élet. Pedig minden csak néhányszor esik meg velünk. Az élményeink csak ritkán ismétlődnek. Hányszor emlékezhet még vissza az ember egy gyerekkori délutánra, egy délutánra, mely úgy belénk vésődött, hogy nem tudjuk elképzelni nélküle az életünket..., talán még négyszer, ötször vagy annyiszor sem. Hányszor látjuk még fölkelni a teliholdat? Talán még hússzor. És mégis végtelennek tűnik minden.” - ez a Paul Bowles regényéből készült Oltalmazó Ég (Sheltering Sky) című film híres idézete, elgondolkodtató, nem igaz?

Végtelennek tűnik minden, csak éppen EZ az élet véges. Mégis az embernek sokszor olyan nehéz valamit kezdeni az életével, a mindennapjaival, pedig az egyetlen igazi akadály a változtatásban mi magunk vagyunk, ez biztos. Amikor egy irodában ültem naphosszat, azon nyűglődtem, hogy nem máshol vagyok. Amikor már nem ott voltam, az volt a bajom, hogy nem tudtam, hol akarok lenni, aztán meg arról nem volt fogalmam sem, hogy mi lenne igazán nekem való. Azt hiszem, ez sokaknak ismerős helyzet, legalábbis jó néhány barátom erről számol be, már aki egyáltalán beismeri magának…

Nálam is el kellett telnie egy kis időnek, amíg megérkeztek a válaszok saját magamból. Eleinte bizonytalanul, aztán egyre hangosabban. Amikor szakítani akartam a korábbi életformámmal, hasonló munkákat kaptam, mint korábban. Mintha azt kérdezte volna, hogy komolyan le akarsz zárni? Amikor már tudod, hogy mit szeretnél, kicsit könnyebb, felerősödik a belső hangod, vagy ha úgy tetszik, jobban támaszkodhatsz a megérzéseidre és egyre kevésbé mész majd saját magad ellen. Nálam sokkal okosabbak azt mondják, hogy az akadályok mind arra szolgálnak, hogy megerősödj magadban és próbára tegyenek. Tény, hogy ott vannak, én legalábbis ezt tapasztalom.

Az Oltalmazó ég a marokkói sivatagban játszódik, van benne nő, férfi, szerelem, élet és halál. Sokak szerint Bertolucci egyik leggiccsesebb filmje, de ezt azt hiszem pasik mondták, mert nekem tökéletes. Árnyalt képet rajzol az emberi érzésekről és jellemekről, szövevényes élethelyzetekről, van benne súlyos vihar, verőfényes napsütés és jó sok varázslat, szóval tükröt tart.

A film apropóján Marokkóból kölcsönöztem egy izgalmas és tartalmas levest, kicsit izgultam a fahéj miatt, de éppen amiatt lett különleges.

Ajánlás: ZsZs-nek, aki jó kis kihívások elé állít a leves mániájával, de én ezt nem bánom.



Marokkói csicseriborsó leves bébispenóttal

Hozzávalók (4 főre):

4 ek olíva olaj
3 doboz csicseriborsó konzerv, leszűrve
1 doboz hámozott paradicsom (390 gr)
1,2 liter szárnyas alaplé (vagy bio leveskockából)
1 közepes fej vöröshagyma, finomra aprítva
3 gerezd fokhagyma, finomra zúzva
1 doboz bébispenót
1 teáskanál fahéj
1/8 teáskanál cayenne-i bors
1 teáskanál édes pirospaprika
1 teáskanál cukor
1 teáskanál őrölt római kömény
frissen őrölt fekete bors
1/3 citrom leve
friss koriander levél a tálaláshoz (opcionális)

Az olíva olajon addig fonnyasszuk a hagymát és a fokhagymát alacsony hő fokozaton, amíg a hagyma áttetszővé válik, de legyünk óvatosak, hogy ne barnuljon meg. Adjuk hozzá a fűszereket (őrölt kömény, cayenne-i bors, pirospaprika) és egy kicsit magasabb fokozaton pirítsuk együtt őket egy-két percig. Adjuk hozzá a paradicsomkonzervet, a csicseriborsót, szórjuk rá a cukrot és öntsük hozzá az alaplét (vagy a biokockából főzött levet) fűszerezzük fél teáskanálnyi őrölt borssal és néhány csipetnyi sóval. Forraljuk fel, majd közepes lángon főzzük 40 percig.

Amikor levesszük a levest a tűzről, egy burgonyatörővel pürésítsük benne a csicseriborsó kb. 1/5-ét, szórjuk bele és keverjük el benne a megmosott bébispenótot (pár perc alatt összeesik majd a forró levesben), ismét fűszerezzük néhány csipetnyi sóval és borssal ízlés szerint (én még kb. háromnegyed teáskanálnyival tettem bele), csavarjuk bele a citrom levét, s ha éppen van, tálaláskor szórjunk rá durvára vágott, friss koriandert.

Marokkói csicseriborsó saláta

A múlt hét egyik derűs estéjén a Belgrád rakparton újonnan nyílt Flores bisztró teraszán cseverésztünk barátokkal néhány pohár bor, meg egy-két halom gyömbéres spagetti mellett, miközben odabent a Crazy Rhythm könnyű kis jazz sztenderdeket játszott. Éppen dvd felvétel zajlott, ami miatt a zenekar néha duplán játszotta a számokat, így folyamatos déjà vu érzésem volt. Aztán a stáb, meg a zenekar felkért minket közönségnek, így a következő pillanatban már a bárpultnál üldögélve igyekeztünk zeneértő ábrázatot vágni, majd sejtelmes füstfelhőbe burkolózva a boros poharat kecsesen a szánkhoz emelni, ahogyan az a filmeken is látható. Figyelem: ha egy jazzgitáros barátnője a barátnőd, ehhez hasonló események bekövetkeztére bizton számíthatsz.

Amikor aztán a húrokból, meg belőlünk is kifogyott a szusz, taxiba penderültem. A leengedett kocsiablakból néztem a város rögtönözte duna-parti filmet: hajók jöttek-mentek a lámpák fényétől csillogó vízen és a Romkert-ben is javában tartott még a tollas bál. Aztán egyszer csak megláttam az úttesten gomolygó, vészjósló porfelleget. A sofőr egy mozdulattal szélvédett szelencévé varázsolta az autót, így mielőtt az ablakon beköszönt volna a vihar, nekem már egy mozgó kapszulából volt szerencsém nézni a fénylő víztükör felett tovább sorjázó part menti épületeket, az út porában örvénylő faleveleket, meg a levegőben bukfencező nejlonzacskókat. A szél ekkor még csak éledezett, de épp, hogy betettem a lábam a lépcsőház ajtaján, máris teljes gőzzel tombolt és jó ideig nem is hagyta abba: tépte fákat, a szomszéd teraszok felől itt-ott fémes koccanás és cseréptörés hangja hallatszott. Engem ugyan nem kavart fel a dolog, semmi perc alatt elaludtam.

Másnap éjfél körül R. átbringázott a Hajógyári Szigetre, hogy belehallgasson valami ígéretes DJ szettbe, amit én ezúttal cseppet sem vágytam. Úgy századszorra is nekiveselkedtem Az eltűnt idő nyomában c. regényfolyamnak, amikor is vészjóslóan lengeni kezdtek az ablaktáblák. Megint vihar. Mi van, ha R. épp útközben van? – futott át az agyamon. Nagy aggodalmaskodva gyorsan felhívtam, mire ő felvilágosított, hogy tud magára vigyázni, egyébként is tart még a parti és velem ellentétben ő a kulcsait sem hagyja el és különben is, ha útközben elérné a vihar, hát akkor ő behúzódna valahová. Természetesen útközben nincs hová behúzódni, ezért még ezen az estén eldöntöttem, hogy elkezdem az arab ételek beható tanulmányozását, hogy a beduin harcosokhoz hasonlóan mi is bátran vehessük fel a harcot a már hazánkban is rendszeres látogatónak számító orkánerejű széllel. Az Angol Beteg című filmben elhangzottak szerint az aajeh nevű, dél-marokkói forgószél ellen a fellahinok kést ragadnak, hogy megvédjék magukat. Így, vagy úgy: ezekre az esetekre jobban fel kell készülni, ehhez pedig meg kell nézni, mivel erősítik szervezetüket a szélviharok terén nálunk tapasztaltabb népek. Ezért másnap marokkói, padlizsános csicseriborsó salátát készítettem, amelyben az előírt harissza pasztát lokális védelmi megfontolásokból Piros Aranyra cseréltem.

Az eredeti recept a delicious. magazin júniusi számából származik, a Flores Bisztró-ról pedig a Dining Guide oldalán olvashattok.

Marokkói, padlizsános csicseriborsó saláta

Hozzávalók, 4 főre:

2x 400 gr csicseriborsó konzerv
12 db koktélparadicsom
1 nagyobb padlizsán
2 teáskanál római kömény
1 fej fokhagyma
3 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál balzsamecet
2 evőkanál harissza paszta (nálam csípős Piros Arany)
1 csokor petrezselyem
néhány szál friss koriander
só, frissen őrölt fekete bors

A sütőt előmelegítjük 200 ۫C-ra.

A padlizsánról vágjuk le a zöld végét, vágjuk hosszában ketté, a kés hegyével hosszanti és kereszt irányban is vagdossuk be a felületét, majd ezt a felületet sózzuk be és a padlizsánt tegyük félre 20 percre. Ezzel az előkészítéssel a padlizsán kesernyés leve a bevagdosott felületen át távozik, ezt az idő leteltével mossuk le és szárítsuk meg a padlizsánt egy papírtörlővel.

Ezután vágjuk a padlizsánt 2-3 cm-es darabokra, vágjuk félbe a paradicsomokat, tisztítsuk meg a fokhagyma gerezdeket, majd az egészet keverjük össze 3 evőkanál olíva olajjal és tegyük mindezt egy tepsibe. Szórjuk meg őrölt római köménnyel, fűszerezzük sóval és fekete borssal, majd süssük 40 percig, ez alatt az idő alatt a zöldségek megpuhulnak és a konyhát is sejtelmes illat lengi körül.

A csicseriborsót egy szűrőben csepegtessük le, szedjük át a tepsiben sült zöldségeket egy mélyebb edénybe, keverjük hozzá a csicseriborsót, a harissza pasztát/Piros Aranyat, valamint az apróra vágott petrezselymet és koriandert.

Tálalhatjuk pirítóssal, vagy anélkül. Mivel mégiscsak nyár van, mi chilei Sauvignon Blanc-t ittunk hozzá.

Kapcsolódó programajánló szélcsend idejére:

Crazy Rhythm a Flores teraszán, ha fúj, esik stb., odabenn is lehet üldögélni.

Egyébként pedig: Quimby - Ajjajjajj