Relaxációs nap kulináris élvezetekkel, hétköznapi verzió

Volt már olyan, hogy azt éreztétek egy-egy nap után, hogy az tökéletesen feltöltött benneteket, pedig semmi különöset nem csináltatok, csak egyszerű dolgokat, amiket szerettek? Néha az ölembe pottyan egy-egy ilyen nap. Nem kell nagy dolgokra gondolni, nálam egy ilyen napnak fontos része, hogy abban a ritmusban töltöm, ahogyan az nekem jól esik. Nem rohanok, nem kapkodok, nem stresszelek. Egészséges reggelivel indítom a napot, valahogy így: egy meleg porridge fele-fele arányban vízben és tejben főzve, friss eperrel,  nádcukorral és egy kevés tejszínnel...mmm...ez a tökéletesség egyik földi megtestesülése. Közben zenét hallgatok..Jason Mraz például nagyszerű felütés egy ilyen naphoz.

Felveszem a futócipőmet és futok egyet az erdőben, vagy a Churchill parkban. Az erdő kétségkívül az én terepem, szeretem az ösvényt, hogy több szinten és útvonalon futhatok, közben nézem a fölém tornyosuló fákat, belélegzem az illatokat, Spire Fm-et hallgatok (ez a helyi rádió), közben felmerül bennem a kérdés, hogy a katedrális innen, messzebbről miért tűnik nagyobbnak, mint közelebbről, a hotelból nézve. Kedves emberekkel és kutyákkal találkozom, de leginkább töltődöm.

Jóga. Futással  együtt teljes a regeneráció, érdekes, hogy bár a munkámban jelenleg sok a mozgás, ezt is mozgással regenerálom, vagyis új energiákat termelek :)

Ok, a  relaxációs napba belefér egy kis rendrakás, takarítás, mosogatás is.

Megnézek egy-két önfejlesztő videót...ezek adják a szellemi üzemanyagot. Almási Kitti előadásai,  TED előadások..Bagdi Bella meditáció, Gunagriha.

Összedobok egy ebédet. Mi mást, mint tésztát, hogy a gasztro-lelkem is relaxáljon. Füstölt lazac és  zöldspárga, egy löttyintésnyi tejszín, hogy még extrább legyen, kevés parmezán  a tetejére éééés kész :)

Chatelek valamelyik barátommal, vagy barátnőmmel..és ismét hálát adok érte, hogy van internet.

Felveszem a napszemüvegemet - mert ideális esetben süt a nap - és besétálok a városba, nézelődöm az üzletekben, a charity shopokban kincsekre vadászom és  ha szerencsém van, találok egy klassz kiállítást is. Az itteni városi könyvtár nagyon aktív ilyen ügyekben, most éppen a Salisbury Art Trail, helyi kortársművészeket bemutató kezdeményezésében nem meglepő módon helyi, kortárs képzőművészek munkáit mutatják be, ez itt pl. Vicky Slater the Pool című fotója,már csak ránézni is pihentető..

 A katedrális főhajójában most egy extra installáció látható, dekorációs célon túlmutatóan. Egy német művész munkája az impresszív, térbe kifüggesztett papírgalamb raj, amely 2500 papírgalambból áll és amely a München, Jeruzsálem, Buenos Aires és San Francisco világkörüli út után most Salisbury-be hozta el a remény, az emberségesség és az új kezdet üzenetét.. Az installáció kihelyezésének közösségépítő célja is van, a helyi szolgáltatók és üzletek is csatlakozhattak és csatlakoztak a kezdeményezéshez saját kirakatukkal és papírmadaraikkal.

Ez itt egy indai lakberendezési tárgyakat árusító, fairtrade szemléletű,helyi üzlet kirakata papírgalambokkal, a te feladatod az, hogy találd meg a fotón a papírgalambokat, mert a szerző elrejtette őket. Viccet félretéve, kicsit elrontottam a fotót, már ami a fotó tárgyát illeti, de azért látod rajta a papírmadarakat, ugye?

Levezetésképpen leülök a Costa teraszára egy kávéval, ideális esetben a napfényben nézem az ide-odasiető embereket.

Délután elsétálok Zumba, vagy Fitsteps órára a Gymbe, ahol megállapítom, hogy tök jó érzékük van ehhez a mozgáshoz az erősebb testalkatú nőknek, engem pedig teljesen kikapcsol, hogy táncolhatok. Aztán úszom, szaunázom és beszélgetünk a többiekkel.

Vacsorára jöhet egy kis antipasti sajttal, sonkával, olajbogyóval..utána pedig a  Downtown Abbey aktuális része  - a Highclere kastély, ahol a történetet forgatták kb. 50 kilométerre található innen, Hampshire-ben. Az ébresztőórát beállítom másnap reggel 6-ra és a mielőtt az álom ugrándozó báránykákákkal teli mezejére lépek, megállapítom, hogy a következő nap egészen biztosan más ritmusban telik majd és tekintsünk rá kiindulópontként egy majdani, hasonlóan tökéletes naphoz.

Mit csinálnak jól a britek, avagy apró örömök Angliában

Mi az ami más Angliában, mint otthon?

Mielőtt belekezdenék, egy kérdés..észrevetted már, hogy sokszor sztereotípiákban gondolkodunk, azt hisszük, hogy a dolgok, helyzetek már csak olyanok, amilyenek és hagyjuk, hogy csupán ez a gondolat lelombozzon minket? Pedig legtöbbször mi magunk is megtehetünk valamit, hogy jobb legyen nekünk és másoknak. Például azt mondják, hogy Angliában mindig esik az eső és már biggyed is lefelé a szánk, nem tudnék ott élni, mondjuk. Na de MI vajon egyáltalán észrevesszük azt amikor kisüt a Nap? Azaz észrevesszük-e a szépet és a jót magunk körül? És hogy mi magunk miben tudunk változni, változtatni?

Ami más, mint otthon és nem kerül pénzbe...
Visszatérve a kérdésre, mondjuk, halljuk, hogy itt más a mentalitás, mint otthon. Mit jelent ez?  Egyfajta pozitívabb, oldottabb légkört tapasztalok az utcákon, üzletekben, kávézókban és a tömegközlekedési eszközökön is. Sétálok és  rám mosolyog a szembejövő, ettől pedig nekem is kedvem támad vadidegenekre mosolyogni. Nem kerül semmibe és rám is visszahat, jobb lesz tőle a kedvem. A vendéglátásban egyébként is kötelező elem a mosolygás és amikor mosolyogsz, megtapasztalhatod, hogy a vendégek is kinyílnak, mint egy virág.

A másik fontos dolog, amit megtanulhatsz Angliában, hogy a "Hogy vagy" kérdésre minden esetben úgy válaszolj, "Köszönöm jól vagyok". Ennek sokkal nagyobb a jelentősége, mint gondolnád. A mosoly és a pozitív válaszok nemcsak mások jólétét segítenek fenntartani, de a sajátodat is. Milyen más innen folytatni egy beszélgetést, mint a panaszkodástól leesett energia szintről. Ettől még itt is fáj az embereknek a derekuk, fejük stb, de nem erre fókuszálnak. Az egyik kilencvenéves vendég, akinek bizonyára fáj sok mindene rendszeresen csak ennyit mond a kérdésemre: köszönöm, nem érzem túl rosszul magam.

A britek udvariassága és kedvessége sem csak legenda. Ha kérdezel valamit az utcán, üzletben,buszon, múzeumban, biztos lehetsz benne, hogy segíteni fognak neked. Sőt, nem is kell kérdezni, mert ha látják, hogy tanácstalanul ácsorogva nézelődsz, vagy keresel valamit, máris ott terem valaki és megkérdezi, hogy Are you all right, Madam? És én ezt nagyon bírom.

Aztán. Virágzik a kreativitás és ennek művelését korán kezdik. Általános iskolások különböző témák köré építve klassz installációkat alkotnak együtt, amit aztán kiállítanak a helyi könyvtár bemutatótermében. Rendszeresen rendeznek az általános iskoláknak versenyeket,amelyekkel nemcsak a küzdési képességet fejlesztik, de együttműködésre és a csapatmunkára is sarkallják a gyerekeket. Ezt is jobb korán kezdeni, gondoljunk csak bele, hogy milyen hasznos lesz ez a készség a későbbi, felnőtt életben. Emellett biztatják a gyerekeket arra, hogy merjenek egyéniségek lenni. Az egyik könyvesboltban láttam egy jópofa, színes polcot kialakítva a múltkor gyerekkönyvekkel a következő felirat alatt: Nobody is youer than You, vagyis senki sem inkább te, mint te magad. Hát nem nagyszerű ez?

A fogyatékkal élőknek itt adnak esélyt, bevonják őket a társadalomba. Ha csak egyszerű munkáról is van szó, amit tudnak végezni, ha csak az üzletbe belépő vásárlókat köszönti akkor annyi, de mégis hasznosnak, értékesnek érezheti magát mindenki.

Mi van még.. Itt fontos a másik tisztelete és elfogadása. Nem hallasz olyat, hogy hülye vagy, nem tromfolnak le, ha más véleményed van bármiről, ez egy valóban nyitott és elfogadó társadalom a mássággal kapcsolatosan, bármilyen értelemben.

Persze, más a történelem, a földrajzi és a gazdasági helyzet, ebből következően más az életszínvonal, nem egyik hónapról a másikra kell élni és nem kell számolgatni hónap végén a pénzt a pénztárcában, ezek valóban nem sokad rangú szempontok. DE. A fentiek tényleg nem kerülnek pénzbe, ezek csak energiát és erőfeszítést igényelnek, nem igaz? Belegondolni is jó, hogy ha mindezt gyakorolnánk, az egyes emberek szintjén előidézett változás milyen szinten változtatná az össztársadalmi képet.

Ami viszont pénzbe kerül...de nem sokba

Az élelmiszereket tekintve sok minden olcsóbb, mint otthon. Az un. "egyfontos" üzletben - Poundland - tényleg egy fontért lehet tejet, csokoládét, chipset,konzerveket, mosószert,  alapvető élelmiszereket, játékokat venni. Van Tesco, Lidl, ezekben szintén nagyon sok mindent jó áron lehet megvenni.

A ruházati üzletekben, mint M&S, H&M, New Look  folyamatosan van valamilyen Sale, ahol 3-10 fontért kincseket lehet találni, de itt van kultúrája az un. charity shopokban való vásárlásnak is. Ezek olyasmi üzletek, mint otthon egy second hand ruhaüzlet, de a bevétel egy része, vagy egésze valamilyen jótékonysági szervezetet illet. Kifogástalan minőségű ruhákat, cipőket lehet találni pár fontért. Ugyanez van a bútorokkal is, 10 fontért már lehet szuperkényelmes fotelt venni, 5 fontért éjjeliszekrényt stb. A legmagasabb havi költség a kiköltözőknek, országváltóknak a lakbér, ez többszáz fontra rúghat. Én ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert staff house-ban lakom, azaz a szállásom a hotel által biztosítva van.

Az angolok is szeretnek beülni kávézóba, étterembe és igen, tény, hogy ezt itteni fizetésből gyakrabban megtehetik.

Autót már 500 fontért is lehet venni, onnan felfelé csak a képzelet szab határt az áraknak..

DE. Van itt még valami fontos..Nagyon tudnak örülni az apró dolgoknak. Születésnapra, keresztelőre, új munka kezdésére, bármire imádnak jópofa kártyákat ajándékozni, küldeni egymásnak, így itt virágzik a papír-írószer ipar és nagy örömömre rengeteg klassz, színes grafikát látok az újságokban, termékcsomagolásokon. Néha nem csak ott persze :)

Az üzletekben rengeteg vicces, színes, akár illatos kulcstartót, ceruzát, apróságot lehet kapni néhány fontért. Ha valakinek rosszabb napja van, vesz magának valamit és máris kicsit jobban süt a Nap. Ezt a jó szokást igazán nem volt nehéz beiktatnom az életembe, imádok az üzletekben kincseket vadászni :)
 

Sok a virág és a színek, mindenhol. Ez melengeti a szívemet. Szeretek sétálni, mert állandóan felfedezek valami újat. A katedrális környéke az egy csoda, vagyis ilyen szempontból is szakrális hely, ennyi virágot, mint itt, én még nem láttam.

Otthon is mindig tartok friss virágot, mert észrevettem, hogy emeli a lelkemet és szeretettel tölti a szívemet. Ám ha mindez esetleg mégsem derítene jókedvre, jógázom, vagy eszem valami jót. A múltkor ilyen csodás kézműves Margherita pizzát vettem a piacon mindössze 5 fontért.

Most éppen az epres trifle a kedvencem, ezelőtt néhány hétig a Cornish Custard volt tripla csokoládés muffinnal, de a picit egészségesebb nassolnivalókról is örömmel beszámolok:

Persze azért főzök, is, vagy összedobok ripsz-ropsz egy salátát: tonhal, rukola, olívabogyó, paradicsom, kukorica és kész... :)

Tea ötkor? Avagy mi is az az Afternoon Tea.

Angliában még mindig él a délutáni tea intézménye, a hotelben inkább hétvégéken, mint hétköznapokon. Nem csak arról van szó,hogy az angolok elkortyolgatnak egy csésze teát valamilyen keksszel, hanem társaságok, családok akár speciálisan egy Afternoon Tea-re, vagyis Cream Tea-re jelentkeznek be. A Cream Tea a délutáni tea szendvicsekkel és süteményekkel kiegészített verziója.

Állítólag Anna bedfordi hercegnő vezette be az ötórai teát 1840 körül, mivel ő rendszeresen megéhezett ebéd- és vacsoraidő között és egy tálcán teát, kenyeret, vajat és süteményt kért a szobájába, hogy éhségét csillapítsa. Ez aztán a szokásává vált, sőt, a barátait is meghívta teázni.Az 1880-as évek végén már a felső osztályba tartozó hölgyek is teáztak, kesztyűben és kalapban fogyasztották teájukat, amit hagyományosan négy és öt óra között szervíroztak számukra.

A Grasmere House Hotel-ben az ötórai tea előtt pezsgőt kapnak welcome drinkként a vendégek, majd tojásos, sajtos, lazacos, sonkás szendvicseket és süteményeket, ez utóbbi közül elmaradhatatlan a scones, ami kicsit olyan, mint egy édes pogácsa, amit eperdzsemmel és/vagy tejszínhabbal fogyasztanak.  Az ötórai tea elmaradhatatlan kellékei az emeletes süteményes tál és a klasszikus formájú kínai porcelán,vagy luxus helyeken ezüst teáskanna és teáscsésze. Mégsem lehet akárhogy teázni..

Néhány helyen ezt még tudják fokozni: a menő, londoni sketch étteremben a délutáni tea során elsőként egy tea ceremónia mester kényezteti az érzékeket egy rózsabimbó forrázattal, amelyet kaviár kóstolás követ pezsgő kíséretében, majd érkeznek a szendvicsek és sütemények.

Ezeket akár David Shrigley falon sorakozó műveinek nézegetésével, illetve akár kimondottan az általa készített kerámiákon lehet elkölteni.És közben olyan,mintha egy óriási marshmallow fotelben ülnél. Mindez személyenként 58-72 fontba kerül, gyerekeknek 35 fontba, ők egy sketch plüssmackót is kapnak ajándékba.

A Royal Albert Hall-ban néhány szombati napon operaelőadás is dukál az afternoon teahez, a szintén londoni St. James Court  hotel pedig gyerekeknek is szervez ötórai teát, amelyet Alíz Csodaországban témára hangszerel.

A One Aldwich Hotel ötórai teáját a Charlie és a csokigyár című film inspirálta, itt személyenként 45-59 fontból teázhatunk pezsgő nélkül, vagy pezsgővel.

fotók: sketch, St. James Court, One Aldwich
forrás: visitlondon.com / historic-uk.com / telegraph.co.uk

Grasmere House Hotel, Salisbury - avagy mit esznek a britek

Az elmúlt félévben egy hotel nemzetközi csapatát erősítem, Salisbury-ben. Igazából ez az első, hosszabb időtartamú külföldi tartózkodásom. Mondhatom, hogy szerencsém van, hogy idesorsolódtam (egy ügynökség segített ebben)  mert klassz a csapat,  nepáli, lengyel, brit, olasz, erdélyi magyar, román és magyar nemzetiségű kollégáim vannak, spanyol kolléganőm pedig éppen a múlt héten költözött haza Córdoba-ba.

Az étteremből két folyóra is rálátni, a Nadder-re és az Avonra, valamint a katedrális tornyára.A folyókon kecses hattyúk úszkálnak még  de azt még mindig nem tudom, hogy milyen állatok legelésznek a réten.

A vendégek nagyon szeretnek az étteremben ülni, csodálják a pazar kilátást, a madárfüttyöt, miközben vacsoráznak. A konyhát Massimo Il Grande Chef vezeti, Cselár Tamás Sous Chef-ként szintén az ételekért felelős, míg Rácz Gyöngyi kolléganőm vérprofi cukrászként az ilyen mutatós desszertekért, mint ez a lemon posset.

A napi menüben természetesen megtalálhatók az olyan angol specialitások, mint a fish &chips, a sült bárány mentás burgonyapürével, a Shirloin steak, a pâté,

   a baconos fogolytekercs,

a sült marha Yorkshire pudinggal - by the way..a Yorkshire puding intézményét sokáig nem tudtam mire vélni, mert nagyjából olyan, mint egy képviselőfánk, csak töltelék nélkül, de mostanra megkedveltem és vele együtt a sült marha másik elmaradhathatatlan kísérőjét, a gravyt-t is, ami az ezekhez készített szósz.  A főételek kb. 18-20 GBP-be kerülnek az étteremben, ezen kívül Massimo szívesen fuzionál a különböző konyhák között és természetesen olasz tésztákkal és desszertekkel is színesíti a palettát, sőt a vegetáriánus vendégeknek cukkinis, padlizsános zöldséges lasagne-val kedvez.

A snack menü hordozza a szokásos, egyszerűbb ételeket, mint a chips, a baconos, tojásos klasszikus háromszög formájú szendvicseket, a hamburgert és társait.

,

Országspecifikus és egyéb gasztronómiai furcsaságok persze vannak. Itt tényleg tejjel isszák a teát és  nem csak a Jane Austen regényekben. A cukor elmaradhat, de a tej csak a legritkább esetben. Aztán gyakran kérnek a vendégek a chipshez ecetet. 

Az első rendezvény, amin dolgoztam egy meleg férfi pár esküvői vacsorája volt. Itt, Angliában teljesen elfogadott, hogy az azonos nemű férfiak összeházasodnak. Többnyire azért persze különböző nemű párok szokták itt rendezni az esküvői partijukat.

A hotelnek 38 szobája van, berendezési jegyeit tekintve a klasszikus stílus jellemzi, ilyen itt a lounge:

A gyep persze zöld és angolosan kifogástalan, a virágokkal és mindenféle burjánzó növényekkel teli kertből pedig le lehet sétálni a folyókhoz.

Egy szoba 75 - 150 GBP-be kerül éjszakánként személyenként, szezontól függően. Mutatok néhány szobát, hogy mire beszámíthattok, ha megnéznétek a Katedrálist, a Magna Carta-t, vagy ha Stonehenge-be kirándultok és szállásra van szükségetek. Jöhettek vasárnapi ebédre is, mindössze 20 GBP négy fogás. Szóval, ha kényeztetni szeretnétek magatokat a kulturális programok előtt-után, vagy éppen csak erre jártok, ugorjatok be egy Sunday Roast-ra! További információkat a Grasmere House Hotel weboldalán találtok.

Megmérgeztek egy orosz kémet, STOP. Húsvéti üdvözlet Salisbury-ből.

Van az úgy, hogy nincs mit írni, vagy hogy éppen fontosabb az életet élni, feltölteni az elemeket és elgondolkodni magadon, az életeden, hogy aztán romjaidból főnixmadárként újraéledj és ismét rátalálj az egyensúlyra és a benned áramló kreativitásra. Ez is egyfajta feltámadás, lelki vonatkozásban. Mi emberek, sok mindenre képesek vagyunk, sokkal többre, mint gondolnánk..

Hosszú tél volt ez és lomha, mintha soha nem akarna véget érni, ráadásul annyi hó esett itt Angliában,  amennyit évek óta nem láttak errefelé. Én örültem neki. Néhány hete már itt is elkezdte szárnyait bontogatni a tavasz, majd újra leesett a hó és ki sem mozdult a városi nép napokig a házakból.

Aztán meg azért nem, mert a Novichokkal megmérgezték Sergei Skripalt, meg a lányát. Igen, igen, ez a város Salisbury, ott a háttérben a katedrális tornya. Erről mostmár mindenki tudja, hogy hol van a térképen, ha a Magna Carta esetleg kimaradt volna történelem órán, mert az valahogy nem ilyen szaftos sztori. Egyébként pedig számomra az is legalább ennyire érthetetlen, hogyan tudtak anno egy ekkora katedrálist a semmi közepén felépíteni.Tény viszont, hogy az utóbbi időben napról napra egyre több fotós, riporter és rendőr lett a városban, sőt Theresa May is eljött,  és éjjel-nappal helikopter körözött a levegőben a város felett.

A hotel, ahol dolgozom, kvázi rendőr főhadiszállássá avanzsált, így mi aztán biztonságban voltunk, na nem mintha egy percig is aggódtam volna amiatt, hogy idegméreg került a levegőbe. Mivel jógázom, ez az esemény egyrészt sajnálatos, rejtélyes, elképesztő sztori, másrészt pedig tökéletes alkalom arra, hogy minden hír és egyéb környezeti tényező, útlezárás, rendőrök, városban tartózkodó esetleges kémek, szirénázó autók ellenére gyakoroljam a félelemnélküliséget. A félelemteliséget is gyakorolhattam volna éppen, de azt egyrészt már meguntam, másrészt pedig  a helyzet ahhoz túlságosan reális volt.

Most már napok óta csak az eső esik, a fák virágoznak, rendőrből is egyre kevesebb van, lassan visszaáll minden a régi kerékvágásba, Julia Skripal pedig talán felépül..

Azért ragadtam újra billentyűzetet, hogy a blogot megújult szemlélettel újraindítsam. Fél év Angliában, de valószínűleg bármilyen idegen hely garantáltan változtat rajtad, rajtam is változtatott, ezért is.

Meg azért is, mert a mindfulness, vagyis a  tudatos jelenlét számomra  életforma.  Úgy futok, sétálok, hogy közben nézelődöm, töltekezem, fényképezek.Ezt is szeretném megosztani veletek.

A természet itt Wiltshire-ben gyönyörű. Nem mindenhol és főleg nem mindig lesznek receptek, vagy nem feltétlenül konkrét receptek, sokkal inkább intuitív ételkészítés sok zöldséggel kb. így, Húsvéti sonka helyett:

Ázsiai stílusú zöldséges tészta

Egy vöröshagymát és 3 fej fokhagymát dinsztelj meg olíva olajon, add hozzá a battonázsra vágott sárgarépát és a felszeletelt kelbimbót, sóval, borssal fűszerezd, önts hozzá bőven szójaszószt, keverj bele egy kis mézet, add hozzá a közben megfőzött rizstésztát, facsarj rá egy kis citromot és forgasd össze. A zöldség maradjon ropogós!

Sütőtökös linguine rizstejszínnel

Azt hiszem, a Budapest - Sárospatak tengelyre elhelyeznék néhány zöldség- és gyümölcsbárt is a benzinkutak közé, de ez valószínűleg nem gazdaságos ötlet, mert akkor  már valaki másnak is eszébe jutott volna. Nagyon unom már a sültkolbász, csoki, kávé, túrórudi-turbókat, bár általában néhány almával felfegyverkezve indulok el. Ezért is, meg némi évvégi harmonizálódás gyanánt ma bevásároltam mindent, amit hetek óta gyakorlatilag nem láttam: sütőtököt, avokádót, cukkinit, lilahgymát, csicseriborsót, bio tésztát. Útközben lefényképeztem a kedvenc kapumat Sárospatakon...

Szóval most szükségem van ezekre a szép színekre és formákra, az egyszerű, tiszta ízekre...meg azokra a dolgokra, amiket szeretek...le a hot-doggal, meg a keksszel! Vagyis ki velük az autóból... Mára ezen kívül még kiosztottam magamnak egy jó futást és egy online Balázs Elemér koncertet. Minden kerek. Chill.

Ez kis sztori itt tök egyszerű, csak hogy frappáns legyek.. A sütőtököt megsütöttem a sütőben, aztán pedig dinsztelt hagyma és jó adag fokhagyma keverékével tovább sütöttem, só-bors, szerecsendió, pürésítettem, majd rászórtam kevés pirított diót, apróra vágott petrezselymet. Vegán, gluténmentes. Zöldteával.

A hetedik kerület, meg a STIKA // The seventh district with the STIKA

A hetedik kerület hangulatában kétségkívül van valami sajátos. A nyüzsgő Gozsdu-udvar, a felújított Király utca - emlékszem, 10 éve még mosolyogva néztünk össze a barátaimmal, hogy mit akarnak itt, sétálóutcát? ahhha...., aztán ott a jobbnál-jobb bárokkal teli Dob utca, az éjszakai szórakozóhelyekkel zsúfolt Kazinczy utca...kívülről inkább kopott épületek, málladozó falakkal...valahogy egészen otthon érzem itt magam. Van itt hentes, aki az ajtóban álldogál és mögötte szalámirudak sorakoznak felaggatva, kb. mint a Tesz-Vesz Város könyvekben. Aztán ott a Klauzál-tér, benne az új piaccsarnokkal, ahol tök jó áron lehet mindenféle nagyon finom szalámikat, sonkákat, májpástétomokat vásárolni és friss zöldséget, de olyan igazit.

Innen már csak egy ugrás egy nagyon klassz hely, a STIKA Budapest, egy afféle modern bisztró kb. egy zsebkendőnyi területen,  amit fiatal srácok alapítottak néhány éve.

Ehettek ropogós croissoint-t reggelire, ebédet á la carte, vagy a budapesti átlagtól sokkal finomabb menüt, nagyon jó áron. A szörp is mennyei. Amikor ottjártam paprikakrémleves és carbonara spagetti volt, de igazi (bár ezt lehet, hogy csak Magyarországon nem evidens).

A srácok a borválasztékra is ügyelnek.  Mostanában viszonylag gyakran megfordulok itt, a múltkoriban belépve ez a látvány fogadott. 

Amíg ott voltam, végig böködte a vádlimat az orrával, vagy ezzel a köralakú fülvédővel..jelezvén, hogy szeretne játszani. Szóval a STIKA egy nagyon klassz, kutya- és emberbarát hely, próbáljátok ki!

STIKA Budapest, 1072 Budapest, Dob utca 46/a  

//

I really like the atmosphere of the seventh district in Budapest. There is something special here which features only this part of the city. The teeming Gozsdu-court, the renewed Király street - I remember that 10 years ago me and my friends were just smiling at that plans that the district would create a pedestrian precinct here...ahhhahhhaa...and now, there is. There is the Dob street with vivid bars, the crowded Kazinczy street filled with noisy night bars,..despite the rather ruinous buildings from outside....somehow I feel like home here. You can find here even a real butcher here who is standing by the door of his shop and there are big sticks of salamis hanged behind him, as if you'd take a walk in a Busy World book or movie.

And there is the Klauzál Square with the new Market Hall where you can find delicious salamis and hams either on the ground floor and fresh vegetables (is it possible that I am a salami fan?...khhmmmm yes, it is quite possible..) And from here it is only a hop to STIKA Budapest. which is a so called modern bistro in a small room, founded by young boys some years ago. You can eat crispy croissant here, you can eat meal á la carte, or try the delicious daily menu at a reasonable price. Drink a real fruit syrup with soda (carbonated water), these are both hungarian specialties,  so called Hungaricums. The boys choose very good wines to the place, so you can drink reds and whites from more wine regions of Hungary. Have a try! What else...You might meet this dog lying on the floor. Don't be scared, he is very friendly, he might want to play with you. STIKA is a pet and human friendly place. STIKA Budapest, 1072 Budapest, Dob street 46/a  STIKA Facebook  

(The word STIKA is a Hungarian slang,the meaning of it to act something secretly, in a hidden manner)