Virágos tavasz, avagy a szőlőhegyeken túl

Tavasztól őszig elképesztő szép ez a táj. A 37-es úton autózva most éppen ilyen a látvány az egykor vulkánvolt Tokaj-Heggyel. Mint látszik, most békésen pihen az ég alatt.Számomra a Tokaj-Hegy a borvidék jelképe, elég sok irányból jól látható. Szemügyre lehet venni szőlőtőkék közül, búzamezőből, Tokajból a horgásztóról, vagy a Bodrogon evezve. Mindenhogy szép. Reggeli páraködben, eső után és kékes-rózsaszínes alkonyatban is.

A virágok is legszebb arcukat mutatják, előkerültek a rózsaszínes árnyalatok, hihába, már nem a sárga a divat, az marad a koratavasz színe.

Aztán.Évek óta szeretnék kamillát találni. Vagyishogy eddig inkább akartam kamillát találni. De hiába kerestem erdőben és mezőn. Most a hét elején mentem Putnokra, készítettem ezt a fotót a 37-es út mellett guggolva és tessék, ott volt a kamilla. Büszkén, egy szál virág az út mentén. Alig hittem a szememnek. Pedig hány dologgal van ez így? Hogy amikor nem keresünk, akkor találunk...

És elém kerülnek mostanában ehető növények is, de be kell vallanom, hogy egyelőre eléggé bátortalan vagyok a kipróbálásuk terén. Ezt a vadsóskát például futás közben fotóztam, egy páros gyűjtögette zacskóba, azt mondták, hogy ez sokkal aromásabb,mint az otthoni kiskertben termesztett. Na jó, hétvégén kipróbálom... És a bodzavirág is nyílik hamarosan, lehet finom szörpöt készíteni és lehet szárítani teának valót. És micsoda illat lesz tőle odakint...