Viator, utazók öröme

Hétvégén a barátaink esküvője után Pannonhalmára kirándultunk R-rel, amit már jó ideje terveztünk, egyrészt azért mert az itteni borokat egyébként is nagyon kedveljük, másrészt pedig régóta szerettem volna látni az apátságot, a magyarországi kultúra fellegvárát, ami 1996 óta a Világörökség része. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy az utóbbi hetekben többször hallottam különböző fórumokon arról az étteremről, amit a Szent Márton domb mellé építtetett az apátság egy nagyobb, uniós támogatással megvalósuló projekt részeként. Kalandra fel, most végre megnéztük a többszáz éves, gyönyörű épületegyüttest és természetesen bor- és gasztrokalandoztunk a pincészetben és az ultramodern étteremben, a Viatorban.

Az apátsági, vezetett túrán kívülről vehettük szemügyre a ma is a szerzetesek lakóhelyéül szolgáló épületeket, sétáltunk a XII. században épült, Magyarországon egyedülállóan jó állapotban fennmaradt román stílusú kerengő és gótikus bazilika méltóságteljes falai között és megnéztük a XIX. század elején épült híres könyvtárat is, mely a zömében latin nyelvű kötetek mellett középkori kódexeket és ősnyomtatványokat is őriz. A több mint háromszázezer könyvet tartalmazó könyvtárba vezető folyosó falán a Pannonhalmi Apátság alapítólevelének másolata mellett láttuk a Tihanyi Alapítólevél másolatát is, a könyvtárból kilépve pedig informatív kiállítótérben az írásbeliség és a könyvek terjedésének történetéről olvastunk.

A látogatás megkoronázásaként az idén Az év pincészete díjat elnyert Apátsági Pincészet csodás panorámájú terasza felé vettük az irányt és napsütéssel kísérve megittunk egy-egy pohár bort, én 2007-es vörös Tricollis Cuvée-t választottam, R. pedig 2008-as Rajnai Rizling válogatást, aztán kellően emelkedett hangulatban átsétáltunk az étterem teraszára.

A Kosaras dombra épített, a látogatóközponthoz illő, minimalista dizájnnal kialakított üvegfalú épületről jelentős mérete ellenére sem tudtuk rásütni, hogy tolakodóan magasodik a táj fölé, a holland-magyar tervezőiroda az apátság kérésére úgy valósította meg az épület által a progresszív fejlesztést, hogy emellett a korábbi építmények stílusát és az egyedülállóan szép természeti környezetet is tiszteletben tartották, az étteremből mindenesetre csodás látvány nyílik, a teraszon üldögélve még az üvegfalakon át is jól kivehetőek a túloldalon elterülő táj körvonalai.

Hogy felfrissítsük magunkat, jéghideg fekete cseresznye szörpöt ittunk, ezzel kísérve átböngésztük az étlapot, ahol olyan, sokat ígérő fogások sorakoztak, mint a mascarponés gombakrémleves, a zsályás sertéssült pappardelle-vel, a vajban sült tőkehal datolyás burgonyapürével, vagy a hideg mangószuflé. A Radványi Roland szaktanácsadó által kidolgozott koncepcióval működő étterem konyháján szemlátomást a természetes és szezonális alapanyagokra helyezik a hangsúlyt, már a szándék is dicséretet érdemel és a minőségről akkor még nem szóltunk.


R. konfitált sertérhúst rendelt burgonyával, a hús omlós volt és jólesően húsízű, a sült burgonyát pedig művészien apróra vágott hagymával hintették meg, elsőre virágnak néztem, annyira szép volt.

A kiváló kacsasült mellé adott párolt káposztába rejtett csillagánizs meglepetés volt a kellemesebb fajtából, az édesburgonya püré nemkülönben. A crème brulée-t sem tudtam kihagyni persze, de kár is lett volna, ezt a könnyű citromos változatot hasonlóan fényes, nyári napokra szívből ajánlom mindenkinek.

A Viator-t barátságos atmoszféra lengi be, a pincérek odafigyelnek a vendégre, szívesen megválaszolják az ételekkel kapcsolatos kérdéseket, jó volt látni, hogy a zöldfűszereket frissen, egyenesen a kertből viszik az étterembe. A természet, a hagyományok iránti elköteleződésből és a modern kor vívmányainak szem előtt tartásából nagyszerű ételek születnek az étterem konyháján a látogatók örömére, akiknek az igényeit már a névadásnál is szem előtt tartották, hiszen maga a Viator név latinul utazót, úton lévőt jelent. Nekünk élmény volt itt megpihenni.