2016. április 6., szerda

Megújulás, utak, döntés - és te hogy vagy idén tavasszal?

Nagyon szeretek odakint, a Bodrog gáton futni. Szeretem belélegezni a folyó finom, mocsaras illatát  és közben nézni a tavasz ezer árnyalatát, ahogy napról-napra előbukkan mindenhol az élet. Itt is, ott is felbukkan már egy-egy teljes pompájában virágzó fa, volt már,hogy őz szökellt előttem. Amikor átsétálok a hídon, ahonnan lekanyarodom a gátra, ez a látvány fogad az egyik oldalon. A másik oldalon hasonlóképpen gyönyörű..

Futás közben általában zenét hallgatok (már amikor egyedül futok és nem egy barátnőmmel), de eljön az a pont, amikor kiveszem a fülemből a fülhallgatót és hallgatom a madárcsicsergést, meg a mindenféle neszeket. Nézem a földön mászó bogarakat, hangyákat, napoztatom az arcomat, csinálok egy-két jógagyakorlatot. Engem ez rendkívüli módon feltölt.



A természet kiapadhatatlan örömforrás. Hasonlóképpen ismerkedj vele, mint a kisgyerekek ismerkednek a világgal.

Időbe tellett, mire erre újra rájöttem. Igen, újra, mert gyerekkoromban, vidéken mindezt tudtam. Imádtam a hegyekben sétálni, futni, biciklizni, aztán a városban élve mindezt elfelejtettem. Amikor pedig néhány éve vidékre kerültem, sokáig nem tudtam mit kezdeni a természettel. Koncertre jártam, meg színházba. Itt, vidéken nincsen semmi..de semmi...mondogattam gyakran, amikor egy kicsi faluba költöztünk Budapestről. Aztán évek alatt kiderült számomra, hogy a Semmi és a Minden voltaképpen nagyon hasonló Valami. Persze ehhez kellett az elszántságom, hogy én igenis, akkor is megtanulom itt, vidéken jól érezni magam. Nem ment könnyen. Hosszú, történés nélküli hétvégék és telek vannak benne. És az a tapasztalat, amit én szereztem saját magammal, saját magamnak. Enélkül a néhány év nélkül ma nem az lennék, aki vagyok. Ma már a természetben időzni olyan a lelkemnek, mint egy pozitív energiazuhany.

Tegnap letértem a megszokott futóútvonalamról, jobbra is és balra is, megnéztem mi van erre, meg arra. Jelenleg nagyobb döntés előtt állok az életemben és úgy hiszem, hogy ilyenkor minden szinten támogatni kell a megfelelő döntés meghozatalát. Mostanában egyre gyakrabban ösztönösen, zsigerből vizsgálom meg a dolgokat, ahogy az utóbbi időben Tünde tanácsára megtanultam figyelni a belső hangomat és mióta erre irányítom a figyelmemet, sorban jönnek a jelek. Jógakurzus, könyvek, emberek... Mi a jó nekem? Mit szeretnék? Mit mond a belső hang? Természetesen gondolkodom is és mérlegelek. Barátokkal beszélgetek. A barátainkat nem véletlenül választottuk magunk mellé az útra. Tudjuk egymást támogatni, tudunk szeretet (energiát) adni egymásnak, megvilágítani helyzeteket más szemszögből.Hálás vagyok azért, hogy azok a barátaim, akik és hogy tükröt tartunk egymásnak.

A saját utunkról dönteni azonban mindig saját magunknak kell. Nem mondom azt, hogy változtatni mindig lehet. Van, aki a fizikai helyzetén, az életkörülményein nem tud változtatni, mert eleve annyira kilátástalan körülmények közé született és nincs mintája csak arra, ami körülötte van. Ez a társadalom nagy felelőssége, de erről majd máskor beszélgessünk..

A futóútról való letérésem - avagy az új utak keresésének -  konklúziója: mindenhol van Valami. Találtam egy nagy tisztást a bal oldalon, a távoli hegyek látványával, jobbra pedig két fácánt ugrasztottam ki a kis tó melletti bokorból.

 Közelebb mentem megnézni a fákon a friss hajtásokat és virágokat...





Hogy melyik volt a jobb út számomra? Ahol a tisztás van, vagy ahonnan a  fácán repült ki? Mielőtt elindultam az odavezető úton, egyikről sem tudtam, hogy mit fogok találni. Hogy melyik volt a jobb,most sem tudnám megmondani, de mindkettőben volt valami jó: a virágok kétségkívül nagyon tetszettek, a tisztás viszont tágas volt és barátságos, benne egy új futóterep lehetőségével.

Futás végén gazdagabb lettem egy felismeréssel: a saját élethelyzetünket is így érdemes szemlélni, ha kell, váltsunk nézőpontot és próbáljunk ki új utakat. Ha változtatni kell, az élet úgyis kibillent arról az útról - sokszor drasztikusan - , ahol már elég tapasztalatot szereztünk és egy következő fejlődési lehetőség irányába terel. Andival éppen erről beszélgettünk tegnap, aztán a futás közben szerzett tapasztalataim erre a beszélgetésre rímeltek. Ez is egyfajta szinkronicitás.

Tavasz van, ilyenkor minden megújul. Ideális az időpont arra, hogy megtaláljuk a nekünk való új utakat, amelyek a céljaink és álmaink beteljesüléséhez vezetnek. Azt kívánom magunknak, neked és nekem, hogy legyen bátorságunk élni az álmainkat és induljunk el feléjük. Namasté.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails